Most, hogy gyakorlatilag minden este hatalmas tüntetések vannak Románia nagyvárosaiban, nagyon érdekes gondolatkísérletre adódik alkalom, elmerengve a román és a magyar néplélek közti különbségeken. Miközben sok esetben lesajnáljuk a keleti szomszédot, úgy tűnik, arrafelé sokkal egészségesebb a lakosság igazságérzete. A baloldali kormány kedd este, egy sürgősségi rendelet segítségével úgy módosította a büntető törvénykönyvet (Btk.), hogy csak a 14 millió forint értéknél nagyobb kárt okozó hivatali visszaélés esetében indítható bűnvádi eljárás, és csökkentették a kiszabható büntetés mértékét, illetve az elévülési időt is. Eszerint megússzák azok a politikusok és hivatalnokok, akik korábban hanyag kezeléssel voltak vádolhatók, és a rokonaik is biztonságban lesznek. A rendelet már a megszavazás éjjelén megjelent az ottani hivatalos közlönyben, így másnaptól hatályba lépett – egy ismerősöm tömör lényeglátással úgy fogalmazott, hogy Romániában a korcsmák este 10-kor bezárnak, de a hivatalos közlöny szerkesztőségében folyamatos az ügyelet. A btk.-módosítás miatt hatalmas tüntetések robbantak ki szerte az országban, és nem kell ahhoz nagy jóstehetség, hogy megtippeljem, az igazi nagy tömeg a hétvégére várható.
Ez tehát a lesajnált Románia (érdekes adalék, hogy a magyarlakta régiók csak némi utógyújtással csatlakoztak az országos tüntetéshullámhoz), miközben itthon emlékeim szerint csak a netadó tervezett bevezetése tudott jelentősebb tömeget utcára vinni. Nálunk repülhet bármennyi közpénzért bárhova a jegybankelnök a barátnőjével; nyerhet el újabb milliárdos közbeszerzést Rogán szomszédja; vásárolhat maga számára is meglepetésként szállodaláncot vagy televíziót Mészáros Lőrinc – nem tapasztalható érdemi társadalmi reakció. Nincsenek illúzióim: mindez nem azért van, mert itthon annyira tiszta lenne a közélet, hogy a korrupciónak a gyanúja sem merül fel senkiben.
A területtel foglalkozó nemzetközi listákon – sajnos – egyre hátrébb szorul Magyarország. A Transparency International Magyarország éves jelentése szerint nálunk a korrupció a rendszer jellemzőjévé vált, és felülről vezénylik. Ennek következtében hét helyet csúsztunk vissza, és jelenleg az 57. helyen vagyunk a világ korrupciós ranglistáján. Az Európai Unióban csak Bulgáriát, Olaszországot és Görögországot előzzük meg. Sovány vigasz, hogy a zuhanás nem 2010-ben, vagyis a Fidesz hatalomra jutásakor kezdődött: a Transparency már 2008-ban arról írt, hogy Magyarországon intézményesült a korrupció.
Nem csak külföldről látszik a baj: a baloldali vagy liberális elhajlással cseppet sem vádolható Professzorok Batthyány Köre január közepén kiadott elemzésében az áll, hogy a tartósan birtokolt hatalom nemcsak híveit, vazallusait termelte ki, de a szerencselovagjait is, és ezzel lejáratja magát. „Úgy tűnik, hogy a korrupció mára egyéni bűnből kialakult módszertanra, struktúrára, személyi körre épülő, bevett társadalmi gyakorlattá vált, azaz intézményesült” – fogalmazták meg.
A romániai helyzetet árnyalja, hogy a több éve folyó korrupcióellenes harc következtében gyakorlatilag lebénultak a közhivatalok és az állami tulajdonban lévő cégek – a meghurcoltatástól félve a döntéshozók inkább nem írnak alá semmit. Az is tény, hogy politikai leszámolásokra is alkalmas volt ez a küzdelem. A mostani kormány ráadásul meghozott jó adag jóléti intézkedést, például eltörölt több adót, ingyen utazhatnak az egyetemisták a vonatokon, és jelentősen emelkedik a közalkalmazottak fizetése is. Emiatt nem várható, hogy megbuknak – ugyan elkezdődött a lemorzsolódás (főleg alacsonyabb szinteken mondtak le szociáldemokrata vagy az ALDE tömörüléshez tartozó polgármesterek és megyei vezetők), de a parlamentben lévő kényelmes többség egyelőre nem veszélyezteti a kormányzást.
Ami pedig minket illet: a magyar társadalomnak, civil világnak immár Bukaresttől is van mit tanulnia.
