Vannak szellemek, amelyeket ha egyszer kiengedtek a palackból, lehetetlen visszazárni őket – könnyen lehet, hogy most is effélével van dolgunk. Rég rossz, ha ilyen súlyú nemzetbiztonsági kérdésekről a nyilvánosság előtt zajlik a polémia, hiszen ez már önmagában is sértheti az ország nemzetbiztonsági érdekeit. Afölött sem lehet azonban szemet hunyni, hogy az Index-interjú nem légüres térbe érkezett: az orosz titkosszolgálatok magyarországi jelenléte már-már tapintható, az ellenlépésekről viszont nem sokat hallani. Kovács Béla vagy Kiss Szilárd ügye máig tisztázatlan maradt, de az orosz katonai hírszerzéssel jó kapcsolatokat ápoló Magyar Nemzeti Arcvonal feloszlatásához is a bőnyi tragédiának kellett bekövetkeznie. Igazságot tenni nem könnyű – különösen az igazság ismerete híján –, bár erre szemlátomást nincs is igény: úgyis ki-ki afféle hittételként fogadja el, hogy hőst kell látnia a sajtónak nyilatkozó exhírszerzőben, vagy éppenséggel árulót, aki ki tudja, milyen hatalmi érdekeket szolgál.
Egy biztos: az oroszok a spájzban vannak. Ahogy ott vannak más nagyhatalmak, sőt a szomszédos országok titkosszolgálatai is – csak épp nem ők kerültek reflektorfénybe. Mondhatni, az orosz titkosszolgálati jelenlét is a játszma része, csakhogy egyáltalán nem mindegy, ez a játszma milyen célokért és milyen szabályok szerint zajlik. Most, hogy a szellemet kiengedték a palackból, ezekre a kérdésekre joggal várunk választ. Egyértelműt és világosat. Aki viszont csak a politikai pecsenyéjét akarja sütögetni ennél a tűznél, az nem szolgálja a nemzeti érdeket.
