Hiába kérlelték szép szavakkal a Fidesz prominensei az ellenzékieket, hogy szavazzák meg a plakáttörvényként elhíresült javaslatcsomagot, ami a pártok közötti egyenlőség és az átláthatóság függönye mögé bújva korlátozta volna aránytalanul a politikai hirdetéseket, végül mégsem sikerült átvinniük az Országgyűlésen tegnap a kétharmados többséget igénylő pontokat. Igaz, közel voltak hozzá. Ha a nemmel szavazók eggyel kevesebben lettek volna, a törvény átmegy. Az ellenzék azonban összezárt, így a Fidesz politikusainak ismét ki kell agyalniuk valamit, hogy el tudják tüntetni a hirdetőtáblákról a „Ti dolgoztok. Ők lopnak.” feliratokat. Kósa Lajos már jelezte is, hogy ősszel ismét előveszik a törvényt, hátha akkor nagyobb szerencsével járnak.
Bár a törvényjavaslat a címe szerint elég általános célt tűz ki, arra szolgál, hogy megakadályozza a burkolt pártpénzelést és átláthatóvá tegye a kampányfinanszírozást, nem titok, hogy elsősorban lapunk tulajdonosa, Simicska Lajos, és a legnagyobb ellenzéki erő, a Jobbik ellen irányul. A kormány ugyanis régóta azt hangoztatja, hogy valami nincs rendben a párt plakátjai körül. Bár bizonyítékokkal nem szolgáltak, azt állítják, hogy lapunk tulajdonosának hirdetéssel foglalkozó cégei a piaci árnál olcsóbban biztosítanak helyet a Jobbik plakátkampányához. A kormánynak láthatóan nagyon szúrják a szemét ezek a plakátok, erre utal az is, hogy a Magyar Idők szerint költségvetési csalás gyanúja miatt indult eljárás a Publimont Kft. és Mahir Cityposter Kft. ügyletei miatt, a napokban pedig éjszakába nyúló vizsgálatot tartottak az adóhatóság emberei a Mahir Cityposternél.
Első látásra akár úgy is tűnhet, hogy a törvény előterjesztőit valóban a magyar politikai rendszer jobbításának a szándéka vezette. A törvény ugyanis előírta volna, hogy politikai plakátot csak az tehet közzé, aki az árjegyzékét leadta az Állami Számvevőszéknek, és elszámol a kihelyezett hirdetésekkel. Az is szerepelt az eredeti tervek között, hogy kampányidőszakon kívül csak piaci áron lehet kihelyezni politikai tartalmú plakátokat. Ez az elképzelés végül Gulyás Gergely kezdeményezésére úgy változott, hogy a kampányidőszakon kívül teljesen betiltotta volna a politikai plakátokat. Hadházy Ákos, az LMP társelnöke ennek kapcsán úgy fogalmazott, hogy a plakáttörvény valójában arról szólt, hogy a piacot „beszántsák”, és megakadályozzák, hogy az ellenzéki pártok óriásplakátokon hirdethessenek. Ezért nem működtek együtt a Fidesszel, pedig a kormánypárt felső köreiből érkező megkeresések külön hangsúlyozták, hogy a „miniszterelnök úr nagyon szeretné”, ha megszavazná az LMP ezt a javaslatot.
A választópolgárok szemszögéből nézve a kampány átláthatóbbá tétele kívánatos cél lehet, a gondot az jelenti, hogy a törvény jóval hátrányosabban érintette volna az ellenzéki pártokat, mint a kormánypártot. Hangozzék ugyanis bármilyen egyértelműnek a plakátkihelyezések tilalma, azt könnyedén ki lehetne játszani. A kormány eddig is szívesen jelenítette meg a véleményét hozzá lojális szervezetek hirdetésein. Amennyiben ezeket a későbbiekben tájékoztató jellegű közleményeknek minősítette volna, azok továbbra is megjelenhettek volna a hirdetőoszlopokon.
A Fidesz tehát tegnap nem tudta átugrani a lécet, de meglepne, ha egyetlen kudarc eltántorítaná. Hogy mi lesz a következő lépésük, azt egyelőre csak ők tudják, de az a kívülállók számára is egyértelműen látható, hogy komolyan készülnek a kampányidőszakra. A célegyenes még messze van, de a jelek szerint az a cél, hogy már az utolsó kanyarban se legyen mellettük senki, aki komolyan beleszólhat a végeredménybe. Ezt kétféleképpen érhetik el: vagy nagyon jól kormányoznak, vagy gúzsba kötik az ellenzéket, és elhallgattatják a kritikus hangokat. Az utóbbi módszer valahogy testhezállóbbnak tűnik.
