Irigylem a Soros György vezette maffiahálózat újságíróit. Velük végre szóba áll Orbán Viktor, és nem bújik az állami média alákérdező, a kellemetlen témákat kerülő, mikrofonállványként funkcionáló „riporterei” szoknyája mögé. Eddig azt hittem, hogy Orbán Viktor fél a különvéleménytől, de a tusnádfürdői beszéd egyértelmű üzenet: a kormányfő felveszi az elé dobott kesztyűt, interjúkat ad, érvel és tájékoztat. Hamarosan a minisztériumi sajtóosztályok is elkezdik megválaszolni az újságírók által feltett kérdéseket, és végre a Szijjártó Péter vezette külügyminisztérium is érdemben reagál a májusban küldött e-mailjeimre. (Csak azt szerettem volna megtudni, hogy idén mennyi állami támogatást kaptak a multinacionális cégek, de amióta megírtuk, hogy tavalyig a Fidesz sokkal több pénzzel tömte ki a nagyvállalatok zsebét, mint a szocialista kormányok, valahogy nem sietős a válaszadás.)
Igazi kuriózum lesz a választási kampány időszaka: a Fidesz kommunikációs gépezete felpörög, és az újságírók alig tudják majd levakarni magukról az állandóan megszólalni akaró fideszes politikusokat. Sajnálom a török, orosz és ukrán újságíró kollégákat, akiket hazájukban üldöznek, lejárató kampányt folytatnak ellenük, telefonjaikat lehallgatják, családjukat megfenyegetik, sokukat megvernek és börtönbe csuknak, vagy éppen egy forgalmas kereszteződésben robbantják fel a feleségük autójában. Ilyen egy erős és büszke európai országban nem fordulhat elő.
