Orbán Viktor és a maffia

A miniszterelnök nem bújik többé az állami média alákérdező, a kellemetlen témákat kerülő „riportereinek” szoknyája mögé.

Három napja még nem sejtettem, hogy Orbán Viktor lelkes híve leszek, de amióta elhangzott a miniszterelnök tusnádfürdői beszéde, minden megváltozott. Egy igazi államférfi képe rajzolódott ki bennem, miután Orbán a Bálványosi Szabadegyetemen bejelentette, hogy a közelgő választási kampányban nemes küzdelemre szánta el magát a médiában megjelenő tudósításokkal, álhírekkel, híresztelésekkel szemben. Jó szándékkal máshogy nem lehet értelmezni Orbán Viktor szavait, aki szó szerint így fogalmazott: „Soros maffiahálózatával és a brüsszeli bürokratákkal szemben kell állnunk a sarat, meg az általuk működtetett médiával kell megküzdeni a következő kilenc hónapban.” A média elsődleges szerepe a közvetítés, ebből logikusan az következik, a miniszterelnök aktívabb szerepet vállal a választás előtt a tömegtájékoztatásban, véleménye és világképe képviseletében.

Orbán Viktor és a Fidesz tehát nagy küzdelemre készül. Kicsit sajnálom is, hogy nem vagyok Soros-maffiózó, hiszen végre szemtől szemben állhatnék a Miniszterelnök Úrral, aki tiszta nemzeti öntudattal felel az újságírók által feltett kényelmetlen kérdésekre, interjúkat ad a különböző sajtóorgánumoknak. Elképzelem, ahogy a kormányfő keményen beleáll a neki nem tetsző témákba, beszél a kormány korrupciós ügyeiről, elmagyarázza, hogy miért fogadott be hazánk húszezer bevándorlót a letelepedésikötvény-programon keresztül és miért drágult háromszáz százalékkal a vizes világbajnokság megrendezésének a költségvetése. Orbán Viktor tiszta öntudattal válaszol majd az egészségügy és az oktatás szorult helyzetével kapcsolatos kérdésekre, a stadionok építésének fontosságáról, a Fidesz-közeli offshore cégek működéséről, a felcsúti kisvasútról, no meg Mészáros Lőrinc álomszerű vagyongyarapodásáról, vagy éppen Kubatov kopaszairól a választási irodánál. A Miniszterelnök Úr a Fidesz szavazótáboráról sem feledkezik meg, logikusan felépített gondolatmenet alapján magyarázza meg lépésről lépésre azt a gazdaságpolitikai jelenséget, amely Magyarország versenyképességének zuhanásához vezetett. Az egyszerű Fidesz-szavazó ugyanis nem érti, hogy ha Magyarországnak van a világon a legjobb kormánya, és több ezer milliárd forintnyi ingyen pénz érkezik az Európai Uniótól, akkor miért esett vissza tavaly hat helyet a magyar gazdaság versenyképessége. Miért előznek meg minket a visegrádi országok, sőt már Románia is a Világgazdasági Fórum versenyképességi listáján?

Irigylem a Soros György vezette maffiahálózat újságíróit. Velük végre szóba áll Orbán Viktor, és nem bújik az állami média alákérdező, a kellemetlen témákat kerülő, mikrofonállványként funkcionáló „riporterei” szoknyája mögé. Eddig azt hittem, hogy Orbán Viktor fél a különvéleménytől, de a tusnádfürdői beszéd egyértelmű üzenet: a kormányfő felveszi az elé dobott kesztyűt, interjúkat ad, érvel és tájékoztat. Hamarosan a minisztériumi sajtóosztályok is elkezdik megválaszolni az újságírók által feltett kérdéseket, és végre a Szijjártó Péter vezette külügyminisztérium is érdemben reagál a májusban küldött e-mailjeimre. (Csak azt szerettem volna megtudni, hogy idén mennyi állami támogatást kaptak a multinacionális cégek, de amióta megírtuk, hogy tavalyig a Fidesz sokkal több pénzzel tömte ki a nagyvállalatok zsebét, mint a szocialista kormányok, valahogy nem sietős a válaszadás.)

Igazi kuriózum lesz a választási kampány időszaka: a Fidesz kommunikációs gépezete felpörög, és az újságírók alig tudják majd levakarni magukról az állandóan megszólalni akaró fideszes politikusokat. Sajnálom a török, orosz és ukrán újságíró kollégákat, akiket hazájukban üldöznek, lejárató kampányt folytatnak ellenük, telefonjaikat lehallgatják, családjukat megfenyegetik, sokukat megvernek és börtönbe csuknak, vagy éppen egy forgalmas kereszteződésben robbantják fel a feleségük autójában. Ilyen egy erős és büszke európai országban nem fordulhat elő.