Mert fordítsuk csak le ezt a kissé hagymázasan hangzó vezérgondolatot azoknak a nyelvére, akik nem történelmi tanulmányokból és szélsőjobboldali folyóiratokból, hanem az állami médiából és a kormánypárti sajtótermékekből tájékozódnak! Így fog hangzani: Lehet, hogy romokban az egészségügy, de nem ordít a müezzin. Lehet, hogy katasztrofális az oktatás helyzete, de nem vezették be Magyarországon a saríát. Lehet, hogy már csak napok kérdése, és Mészáros Lőrinc megveszi magának (persze, „magának”) a Balaton másik felét is, de legalább nem robbantgatnak itt nekünk az arabok. Az ellenőrizetlen és illegális migráció megfékezésével egyébként nincs semmi probléma. Ezért áll a déli határzár. De ettől még lehetne kréta az iskolákban, lehetne tisztességes fizetésük a kórházi ápolóknak, és az, hogy megpróbálja megvédeni az országot, egyáltalán nem jogosítja fel a kormányt, hogy ennyire szabadjára engedje korrupt gazdasági holdudvarát.
Szögezzük le, hogy a migránsellenességet mindenek fölé helyező érveket nem egy olyan szubkultúra képviselői hangoztatják lassan két esztendeje, ahol megtűrik a Hitler-tetoválást és a horogkeresztes nyakláncot. Hanem egy közel kétharmados felhatalmazással bíró és szétforgácsolt ellenzékkel küszködő kormány védelmében szokták felhozni – és nem csak azok, akiket ezért fizetnek. Persze nem akarunk egyenlőségjelet tenni az újabban Horthyt méltató Orbán Viktor és a nyilas szimbolikával ügyesen trükköző László Balázs közé. Azt sem szeretnénk sejtetni, hogy Kósa Lajos nejlonzacskóban adott át némi pénzt egy külvárosi bevásárlóközpont parkolójában Tyirityánnak, ugyan bontsanak már zászlót a szélsőjobbosok. Csupán azt szeretnénk jelezni, hogy ha egy önmagát polgárinak tartó kormány agendája és egy nyíltan rasszista mozgalom retorikája között ilyen nagy az átfedés, ott egyrészt valamelyik fél hazudik, másrészt nagy a baj.
