Tiszta beszéd

Ha egy önmagát polgárinak tartó kormány és egy nyíltan rasszista mozgalom retorikája között ekkora az átfedés, nagy a baj.

Bár végig ott voltunk Vecsésen azon a szombati zászlóbontáson, amit vállaltan szélsőjobboldali szervezetek hirdettek meg, létrehozva az Identitesz, a Betyársereg és a helyi Városi Nemzeti Szövetség részvételével az Erő és Elszántság nevű mozgalmat, de így is csak tippelni tudunk, mi a pontos céljuk, s hogyan akarják azt elérni. A mozgalmárok eleve kisebb purparléval vettek repülőrajtot, hiszen a zászlóbontás előestéjén kiderült, az Érpataki Modell Országos Hálózata kimarad a szövetségből. Orosz Mihály Zoltán érpataki polgármester ugyanis saját pártot jegyeztetett be, ami sem az Identitesz, sem a Betyársereg vezetőségének nem tetszett. Úgyhogy ha esetleg az Erő és Elszántság is párttá alakul, mindjárt két mikroformáció hajthat azokra az elárvult radikálisokra, akiket nem hatottak meg Vona Gábor Jobbik-elnök vizslái és macskái. De gond persze egy szál se, gazdaságunk ugye rendben van, költségvetésünk pedig számtalan bizniszpártot képes eltartani, nem ez a két szatellitalakulat fogja bedönteni.

Az Erő és Elszántság formája tehát – egyelőre – homályban marad, de a tartalom sem kristálytiszta. Az persze világos, amiről Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője beszélt: kell, hogy legyen érdekképviseletük azoknak a rassztudattal bíró fehér európaiaknak és büszke magyaroknak, akik szerint mindennek az alapja az élettérért való küzdelem. Tiszta beszéd ez, tiszta náci beszéd. Emlékezhetünk, amikor Zagyva György Gyula volt jobbikos országgyűlési képviselő állítólag antiszemita kirohanásokkal tarkítva fenyegette meg Varga B. Tamás zenészt, s Orbán Viktor azonnal utasította (!) Pintér Sándor belügyminisztert, hogy a törvény teljes szigorával lépjen fel a fenyegetőzővel szemben. Kíváncsian várjuk, ezúttal lép-e a kormányfő. Az is világos, hogy az úgynevezett etnikai önvédelmet László Balázs, a radikális egyetemistákat tömörítő Identitesz elnöke mindennél, még a korrupciónál, az oktatásnál és az egészségügynél is fontosabbnak tartotta. De annyira, hogy a mozgalom céljául egyenesen azt tűzte ki: ebbe az irányba terelje a közbeszédet. Mindezt furcsa módon háttérbe vonulva, sőt talán titkosan működve. De ha úgy döntenének, hogy minden fórumon s felületen ezt a gondolatot közvetítik a fehér, keresztény magyarok irányába, akkor sem tudnának az újdonság erejével hatni.

Mert fordítsuk csak le ezt a kissé hagymázasan hangzó vezérgondolatot azoknak a nyelvére, akik nem történelmi tanulmányokból és szélsőjobboldali folyóiratokból, hanem az állami médiából és a kormánypárti sajtótermékekből tájékozódnak! Így fog hangzani: Lehet, hogy romokban az egészségügy, de nem ordít a müezzin. Lehet, hogy katasztrofális az oktatás helyzete, de nem vezették be Magyarországon a saríát. Lehet, hogy már csak napok kérdése, és Mészáros Lőrinc megveszi magának (persze, „magának”) a Balaton másik felét is, de legalább nem robbantgatnak itt nekünk az arabok. Az ellenőrizetlen és illegális migráció megfékezésével egyébként nincs semmi probléma. Ezért áll a déli határzár. De ettől még lehetne kréta az iskolákban, lehetne tisztességes fizetésük a kórházi ápolóknak, és az, hogy megpróbálja megvédeni az országot, egyáltalán nem jogosítja fel a kormányt, hogy ennyire szabadjára engedje korrupt gazdasági holdudvarát.

Szögezzük le, hogy a migránsellenességet mindenek fölé helyező érveket nem egy olyan szubkultúra képviselői hangoztatják lassan két esztendeje, ahol megtűrik a Hitler-tetoválást és a horogkeresztes nyakláncot. Hanem egy közel kétharmados felhatalmazással bíró és szétforgácsolt ellenzékkel küszködő kormány védelmében szokták felhozni – és nem csak azok, akiket ezért fizetnek. Persze nem akarunk egyenlőségjelet tenni az újabban Horthyt méltató Orbán Viktor és a nyilas szimbolikával ügyesen trükköző László Balázs közé. Azt sem szeretnénk sejtetni, hogy Kósa Lajos nejlonzacskóban adott át némi pénzt egy külvárosi bevásárlóközpont parkolójában Tyirityánnak, ugyan bontsanak már zászlót a szélsőjobbosok. Csupán azt szeretnénk jelezni, hogy ha egy önmagát polgárinak tartó kormány agendája és egy nyíltan rasszista mozgalom retorikája között ilyen nagy az átfedés, ott egyrészt valamelyik fél hazudik, másrészt nagy a baj.