A hazai kulturális életet ugyanis jelen pillanatban leginkább egy háborúsfilm-paródia fogalomkészletével írhatjuk le. Az elnyomottak körében lépten-nyomon kigúnyolt hódító hatalom mindenhová kitűzte zászlaját, a szórványos gerillaharcot pedig már az ellenállók sem veszik komolyan. Az MMA azok után, hogy minden funkciójára egy újabb luxusépületet kapott az államtól, szép lassan elfoglalta a mecenatúra legfőbb szervét, a Nemzeti Kulturális Alapot is.
A kulturális élet egypólusúvá vált. Ez pedig – mintha egy régóta nem használt végtag feszülne új mozdulatba – kellemetlen emlékű politikai reflexeket idéz. És ami még ennél is nagyobb baj, a totalizálás miatt az MMA számára sokadrangú, a magyar kultúra jövőjét illetően létfontosságú kérdéseket már fel sem teszik. A számtalan példa közül egyetlenegyet kiragadva: a köztestületnek ajándékozott volt BM-kórházban az építészeti múzeum gyűjteményét rendezik majd be, amely korábban a Forster-központ égisze alá tartozott. Az örökségvédelem legfőbb szerve a múzeum anyagát évek óta pincékben és felújításra váró raktárak dohos tereiben volt kénytelen őrizni, hiszen még a beígért támogatásokat sem kapták meg. A Forster-központot aztán idén január 1-jével egyetlen tollvonással megszüntették, a szakemberek egy részét szélnek eresztették. Az építészeti múzeum az MMA-hoz került, ahol egyből kinyílt a pénzcsap, lett épület, és feltehetően lesz több tízmilliárdos felújítás is.
Aminek akár örülhetnénk is, ha a hamarosan újra a régi fényében ragyogó épület árnyékában nem egy tönkretett szakmát, a módszeresen felszabdalt örökségvédelmet és az így veszélybe sodort kulturális örökséget látnánk. Mindezek alapján pedig igen vészjóslóan visszhangoznak Vashegyi György újdonsült elnök szavai, amelyek szerint az akadémia jó úton jár küldetése betöltéséhez.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!