Visszatérők

Nos, ha valaki rendszeresen jár meccsre, tökéletesen tisztában van vele, hogy a motozás a bejáratnál inkább baráti lapogatás, mintsem alapos zsebvizsgálat.

Filmsztárok megirigyelhették azt a felhajtást, ami a Ferencváros labdarúgócsapatának táborát körülvette az elmúlt hetekben. Miután Kubatov Gábor és a B-közép vezére közölte, hogy megegyezett a tenyérszkenneres beléptetés ellen tiltakozó szurkolói csoportokkal, és a kemény mag beköltözik régi helyére, a kapu mögé, a sajtó elkezdte visszaszámolni a napokat, interjú készült az előénekessel, csúcsra pörgött az ultrák körüli hajcihő. Aztán szombaton a Debrecen elleni rangadón a fanatikusok kifeszítették a drapériát a kerítésre: „A pokol lassan, de biztosan megérkezett. Visszatértünk!”

Néhányan tragikusan félreértelmezték az ellenfeleknek, azok szurkolóinak címzett üzenetet. A mérkőzés szünetében – egyelőre tisztázatlan körülmények között – pár visszatérő összeverekedett azzal a vezérszurkolóval, aki távollétükben vezényelni próbálta a nézőket a kerítésről. A dulakodás során két embert megkéseltek, egy koponyatörést szenvedett, két súlyos és egy könnyebb sérültet vittek el a mentők. (A meccset egyébként a Fradi nyerte 2-1-re.)

Hogy a végeredményt zárójelben közöljük, szándékos. Hiszen kit foglalkoztat, melyik csapat nyerte a mérkőzést, ahol szurkolók késelik meg és verik félholtra egymást? Van olyan futballőrült édesanya és édesapa, aki ezek után nyugodt szívvel engedi el gyermekét a stadionba? Pedig higgyék el, a hazai találkozók elenyésző része tartogat valós veszélyt, még egy Fradi–Újpest is teljesen biztonságos, ha az ember betartja a rendszabályokat. A kapu mögé visszaköltöző fradisták döntő többsége is békés szurkoló, aki alig várta, hogy újra a lelátón tomboljon Priskin vagy Böde góljánál. A tébolyult kisebbség az, akik miatt őket is megbélyegzi a közvélemény, így válik majd újra állati hordává szemükben a Fradi-tábor.

Ha a kamerák rögzítették a balhét, utóbb mindenre fény derül, a szurkolói hangfoszlányok alapján egyelőre csak tippelgetni lehet, a korábbi előénekes szúrt-e előbb, vagy a maszkos huligánok kezdték a bunyót. Kubatov Gábor és a szurkolói csoportok számára ez csaknem lényegtelen, a végeredmény számít. A kemény mag, akikben Kubatov újra bízni akart, és ezt bizonyítva három és fél év kínlódás után megállapodott velük, az első adandó alkalommal olyan balhéba keveredett, amilyenhez hasonló még nem volt a Ferencváros stadionjában.

Eközben csak úgy sorjáznak a kérdések: miért nem gondolt rá a Fradi-vezetés, hogy a szkennelést elfogadó, a szervezett drukkolás újraélesztésével megbízott vezérszurkoló szúrni fogja a szemét a tábornak? Hogyan kerülhet egyáltalán kés a stadionba? – tehetik fel szintén a kevésbé szakavatottak. Nos, ha valaki rendszeresen jár meccsre, tökéletesen tisztában van vele, hogy a motozás a bejáratnál inkább baráti lapogatás, mintsem alapos zsebvizsgálat. Kés, szúró, vágóeszköz? – szól a sablonkérdés, s legföljebb egy mosoly a válasz. Ha kedvem tartja, egy táskarádiót is beviszek a kabátom alatt. Az ultrák vitték is a pirotechnikát kilószámra a szombati meccsre.

Pedig Kubatov a tenyérszkenneres beengedéssel épp azt akarta hirdetni, hogy itt még a vénákat is átvilágítják, az angliai stadionbiztonság ehhez képest smafu. Jöhetnek a családok, a huligánmentes szórakozás garantált. Ez persze átverés, hisz a családokat a jó foci csábítja, az meg nálunk hiánycikk. Mégis ez volt a hivatalos közlés az elmúlt években, majd egyszer csak egymás tenyerébe csaptak a felek. Hogy miért pont most? Bizonyos értelmezés szerint a 2018-as választás előtt erősödő kampányba illeszkedik a lépés, eggyel kevesebb támadási felület ez a Fidesz-alelnök Kubatov és pártja számára. Ha valóban ez volt a célja, háromszorosan megbukott a terv. Oda a politikai tőke, ahogyan az ultrákkal kialkudott, amúgy törékeny bizalom is végleg elveszhet, arról nem is beszélve, hogy a családi szektorokban ülők is ujjal mutogathatnak az elnökre: te hoztad vissza ezeket.