A Fidesz máris azt mondta, hogy Soros-terv, az államtitkár meg hozzátette, hogy kettős mérce. Völner Pál szavaiban mellesleg akkora poén bújt el, hogy a fal adja a másikat: szerinte az egész eljárás arról szól, hogy „Brüsszel életben tartsa a kvótaügyet, és akár felső korlát nélküli betelepítést kényszerítsen rá a tagállamokra”. Aha, „Brüsszel”. Az ég természetesen ilyenkor sem szakad le, nincs ilyen szokása sajnos.
Célszerű ugyanakkor vetni egy pillantást a velünk kvázi egy hajóban evező csehek reakcióira is. Andrej Babis miniszterelnök mondta: „Az Európai Uniónak nem kellene nyomást gyakorolnia a csehekre amiatt, hogy nem akarják befogadni a menedékkérőket, mert ez a szélsőséges pártok erősödéséhez vezethet az országban.”
Ha lefordítjuk mindezt a magyar viszonyokra, máris helyben vagyunk. Egyre jobban, minden korábbinál világosabban látszik: miközben a mindenevő Fidesz az összes populisztikus témát és nettó demagógiára fogékony szavazót felhabzsolta az elmúlt években – válogatás, továbbá elvi-eszmei preferenciák nélkül rabolva el őket balról-jobbról, harcos magabiztossággal portyázva a széleken is –, aközben polgári-konzervatív kultúrpártként konkrétan megszűnt létezni. Az lett, aminek látszik. Amivé saját állandóan ismételgetett-sulykolt szavai tették. Amivé erősödött. Erre „Brüsszel” idétlenkedése sem mentség.
