Az SPD ma ezért akkor tenné a legnagyobb szolgálatot, ha éppen a pártpolitikai szempontok vezérelnék. Ha merne önálló maradni. A német rendszer ugyanis nem viseli el túl hosszú ideig a nagykoalíciót. Vissza kell térni ahhoz, hogy az SPD meghatározta balközép és a CDU/CSU uralta jobbközép versenyez. Az SPD-nek a Zöldeket és a kommunista Linkét, a CDU/CSU-nak pedig a liberális FDP-t és az AfD-t kell maga mögé állítania. Az a bújócska, amikor a két nagy néppárt egymással játszik, pártpolitikailag nekik, állampolitikailag pedig az egész országnak és Európának árt.
Az SPD-nek vállalnia kellett volna most az új választásokat is akár, ahogy Merkeléknek se lett volna szabad a kisebbségi kormány lehetőségét azonnal elvetniük. Berlinben persze erre ilyenkor az a válasz: nincs idő. Ma, amikor az EU-ra annyi megoldandó kihívás vár, Merkel és Schulz stabilitást akar mutatni. Tiszteletre méltó vállalás. Azonban még négy év nagykoalíció nem nyugalmat eredményez – hanem állóvizet. Amit a legkisebb kő is felkavarhat.
