Amikor a 2010-es választások előtt a Fidesz mezőgazdasági programját Ángyán József neve fémjelezte, amikor az ő erkölcsi tisztaságába vetett hit a vidéki gazdatársadalmat Orbánékhoz vonzotta, nagyon sokan hittek abban, hogy majd az ő kis családi gazdálkodásról vallott vízióját fogják kormányra kerülve megvalósítani. Aztán elég hamar kiderült, hogy a vízió megy a levesbe, Ángyán József pedig a margón kívülre.
Az, hogy a földeket idegeneknek adták el, annak ellenére, hogy jelentkeztek rá helyben lakó gazdák is, egyfajta falurombolás. Ugyanis a falvak lakóinak nagy részét mindig is a föld tartotta el. Ha a gazdának megszűnik a lehetősége a növénytermesztésre, akkor állatokat se tarthat, mert nem tudja biztosítani nekik a téli takarmányt. Mindenki tudja, hogy a biogazdálkodást a kis családi gazdaságokban a legkönnyebb megvalósítani. A megbízható gazda által előállított vegyszermentes élelmiszerre pedig egyre nagyobb a kereslet.
Azokat, akik a távoli városokból felvásárolhatták a borsodi földeket, csak a nagyvonalú földalapú támogatások érdeklik, ők biztosan nem fogják a nyereségből támogatni például a falu templomának felújítását. Nem fognak beilleszkedni a falu közösségébe se. Ők a kizsákmányoló új földesurak lesznek, akikhez el lehet majd szegődni éhbérért napszámba.
Nem erről volt szó. Nem ezt ígérték a magyar gazdáknak.
A rendszerváltás után nagyon sokan nem igényeltük a kárpótlási jegyeket apáink földjei után, mert tanult emberként a nagyvárosokba költözve az iparban vagy másutt találtuk meg a boldogulásunkat. De nem azért mondtunk le őseink földjeiről, hogy az új, mindent összeharácsoló oligarchák vagyonát dagasszák, hanem azért, hogy a hátrahagyott örökség a falu közösségének megélhetését szolgálja.
Ezért örültünk annak idején, hogy Ángyán József programja megvalósulhat. Gyalázat, ami a szemünk láttára történik a falubeliekkel.
