Hogy micsoda véletlenek vannak! Február végén megjelent egy videó, amelyben cigányok arra kérik roma polgártársaikat, hogy ne adják el a szavazataikat. Sokan amolyan jópofa gegnek tartották ezt, holott óriási dolog volt, bátorság is kellett hozzá, nem is kevés. Hiszen a rendszerváltás óta ment a sutyorgás, hogy főleg az egyre jobban leszakadó Északkelet-Magyarországon hogy is zajlik a szavazatvásárlás. Mindenki hallotta már a meséket a száraztésztával, konzervvel, krumplival teli csomagokról, a vályogházak közötti ökörsütésekről, sőt többé-kevésbé közismertek lettek a szavazatokért kapott ötezres tarifák is. Csak éppen senki nem emelte fel a szavát mindezek ellen, ezért volt igen nagy ereje például annak a videóban szereplő mondatnak, hogy: „Én is egy cigánytelepen élek, mégsem adom el a szavazatomat.”
Egy hónap múlva pedig a Magyar Nemzet hozott nyilvánosságra egy hangfelvételt, amelyen Balogh János, az Országos Roma Önkormányzat elnöke arra buzdít egy rendezvényszervezőt, Tóth Zoltánt, adjon számlát olyan kampányrendezvényekről, amelyek nem valósulnak meg. Csak papíron. Feltehetően azért, hogy az így kapott pénzből aztán agitálhasson, történetesen a Fidesz (és a KDNP) helyi jelöltje mellett. Mert ugye hivatalosan nem adhatja oda a pénzt a polgári párt jövőbeni szavazóinak.
Vagyis kellett még egy bátor ember, Tóth Zoltán, hogy végképp összeálljon a kép mindenkinek: az, hogy a kormánypártok módszeresen megvásárolják a kiszolgáltatott helyzetbe került cigány emberek szavazatait, nem valamiféle faluszéli kocsmalegenda. Mert hát Balogh János nem akárki: ő a cigányság megválasztott vezetője. Igaz, talán inkább kiválasztottnak kellene titulálni, hiszen az érthetetlen módon érinthetetlen „kegyelmes úr”, Farkas Flórián javaslatára választotta meg elnöknek az ORÖ. Pikáns mellékszál, hogy a felvételen Balogh – nem éppen barátságos hangnemben – egy bizonyos Flóriról is beszél, aki úgymond elrabolt 30 milliárdot, és visszaosztatott magának belőle úgy 170–180 milliót, cashbe’. Itt jeleznénk, hogy a hangfelvétel azóta a rendőrségen van.
A Balogh által elmondottak akaratlanul is igazolják egy másik János minapi, visszataszítóan cinikus megnyilvánulását. Lázár János ugyanis arról beszélt aktuális migránsügyi hordószónoklatán, hogy „600 éve élünk együtt a cigányokkal, és mind a mai napig nem tudtuk őket integrálni”. Nyilván bocsánatot fog majd kérni a miniszter a durva általánosításért, szokása ez neki. A múltkor is sunyin letolvajozott minden közmunkást, aztán eltelik egy kis idő, és visz nekik egy kis sört, némi csokoládényulat és persze narancsot.
Képmutatás lenne haragudni rájuk, amiért elfogadják. Ahogy kizárólag szalonrasszista szemforgatók pufognak azon is, hogy hát milyen érdekes, hogy főleg a romáknál van rá fogadókészség, hogy krumpliért, tésztáért eladják a voksukat. Hangoztathatunk jó kis kliséket is arról, hogy a putrisor utolsó lakója is felelősséggel tartozik a közélet tisztaságáért. Ezzel aztán egy másik tévútra lépünk ugyan, de pontosan ugyanolyan messzire kerülünk a valóságtól, mint azok a balliberális értelmiségiek, akiknek „köszönhetően” erről a jelenségről jó húsz évig nem lehetett nagyon beszélni se.
Nem véletlenül: ez a fajta motiválás főleg az MSZP-nek ment igazán az „átmenet zűrzavaros éveiben”. Csak hát a Fidesz nemcsak hogy átvette tőlük, de egyenesen tökélyre fejlesztette. Mint egyébként oly sok mindent, amit már a szocialistáknak is el kellett volna felejteniük. Például a romák integrációja is pontosan ugyanúgy zajlik, mint 2010 előtt: papíron. Ez pedig beismerés és katasztrófa is egyben. Beismerése annak, hogy amit a kormány a közösen elért eredményekről előad, az csak duma. Ha igaz lenne, akkor nem lenne annyi kiszolgáltatottsága okán megvásárolható ember, akinek szavazataival el tudják dönteni egy mandátum vagy akár a választás sorsát. Elmúlt hát nyolc „polgári” év, a krumplival és agitációval megfoghatók pedig nem lettek kevesebben, sőt.
Ez pedig katasztrófa.
###HIRDETES###
