Kínos lenne elismerni, hogy eközben a brüsszeli központból kezdettől fogva fölényesen lekezelt Magyarország visszaadta az IMF-hitelét (amelyre hat uniós tagállam még mindig rászorul), és hogy nálunk végre bekövetkezett a növekedési és a hitelezési fordulat. Az átmeneti fellendülést emlegetők tekintsenek rá a közel kétszázalékos pluszt mutató GDP-adatokra, amelyeket már nem lehet kizárólag a kegyes időjárással magyarázni, a pozitív folyó fizetési és külkereskedelmi mérlegre, a javuló foglalkoztatási, fogyasztási, kiskereskedelmi és ipari mutatókra és az egy százalék alatti inflációra. Mindez együttvéve már igaz javulásra utalhat, amelyet azonban még mindig csak a 2009–2010-es katasztrofális helyzethez viszonyítva lehet értelmezni.
Mert ha nem alkalmazunk kettős mércét, akkor a diadaljelentéseknek sem itthon, sem az EU-ban nincs helyük.
