Az egyház válsága alapvetően a társadalom válsága. Egyre kevesebb ember tartja szükségesnek a heti lelkiismeret-vizsgálatot, a mindennapi gondokon és örömökön túl nem szívesen néz, sokszor összeomlik a rá nehezedő terhektől. Az egyház kritikusainak természetesen igazuk van, elborzasztó történetekről lehet olvasni a hírekben, szexbotrányok, korrupció, intrikák. Az erről írók azonban legtöbbször életükben nem jártak misére, papot nem, de papos viccet sokat ismernek. Ezért aztán az igazság torzul, az egyház pedig ismét csak megkapja a magáét, de nem baj, a Vatikán falai kemények és vastagok, mindent elbírnak.
XVI. Benedek üzenete épp az, hogy a mai ember valahogy mindig a másikat figyeli, pedig mindenkinek saját magát kellene figyelnie, hogy kedvesebb és jobb legyen. Nem sztárpápa, nem királypápa, voltaképp a szó szoros értelmében nem is pápa, mert nem szabott fazont az egyháznak, nem voltak benedeki reformok, benedeki iránymutatások. Aztán százezrek zarándokoltak el Rómába, hogy elbúcsúzhassanak attól az egyházfőtől, akit egyszerűségéért, közvetlenségéért, kicsiségéért szeretett mindenki.
Este nyolckor Castel Gandolfo kapuját elhagyták a svájci gárda tagjai, hiszen a palotában már nem a pápa van, hanem csak egy nyugalmazott egyházfő. A kicsi pápa.
Sitkei Levente
