Ez a miniszter nem annak a bizonyos Elmúlt Nyolc Évnek a szereplője és terméke, hanem az Elmúlt Pár Hónapé. Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszterről van szó. Mindezt a parazsat ő gyűjtötte a fejére alig néhány hét alatt.
Törvényes volt vajon mindez? Még az is lehet. Az viszont biztos, hogy irgalmatlanul nagy disznóságnak tűnik. És már ez is, ez a „tűnik” is baj. Lehet, hogy Seszták Miklós amúgy minden idők legjobb fejlesztési minisztere lenne. Lehet, hogy amúgy Seszták, az Országfejlesztő néven vonulhatna be a magyar gazdaságtörténetbe. De itt ez az „amúgy”. És emiatt bukik minden. A jobboldali és a középen álló szavazók nyilván élesen emlékeznek arra a még nem annyira távoli Elmúlt Nyolc Évre. A mostani politikai felállás arra válaszul és annak ellenében jöhetett és jött létre. És ez a helyzet a néhány hónappal ezelőtti választási győzelemmel és a néhány hét múlva bekövetkező választási győzelemmel is. A jobboldali és a középen álló választók ugyanis a baloldal általános vélekedésétől eltérően nem birkák, és pontosan tudják, hogy a balliberális rémhuhogások dacára a második Orbán-kormány filozófiája és intézkedései mennyi érzékelhető és értékelhető javulást hoztak az ország és az ő életükbe.
De ilyen múltakról nem volt szó. Ilyen múltak abban a Nyolc Évben voltak divatban, akkor futott velük a szekér, akkor keresték őket lázasan a káderlapok kartotékjai között. Munkaalapú társadalom? Igen. Mutyialapú, joghézagcentrikus, simliközpontú minisztérium? Nem.
Ezért lépjen félre a miniszter.
