Kicsiben szinte minden megvolt, ami egy országos választást jellemez. A tét persze így is egyetlen parlamenti mandátum volt a 199-ből, ami közjogi szempontból nem oszt, nem szoroz: ha a Fidesz nyert volna, akkor sem kapja vissza a kétharmadot; azzal pedig, hogy veszít, még nincs veszélyben Európában kimagasló országgyűlési többsége. Bár a részvétel tisztességesnek, normálisnak nevezhető, az világos, hogy ez a választás a politikai elit számára fontosabb volt, mint a helyi polgároknak.
Mégis indokolt különös jelentőséget tulajdonítani ennek az időközi képviselő-választásnak, mégpedig amiatt, ami a Fidesz–KDNP éppen egy éve aratott újabb nagy választási győzelme óta történt. A kormányzó erő nem tudott vagy nem akart megfelelni a magyar társadalom, benne saját szavazótábora jó része konszolidáció utáni vágyának, ehelyett újabb és újabb frontokat nyitott, a megelőző négy évvel ellentétben nehezen követhető okkal és céllal vállalt konfliktusokat. Valami félresiklott – ez kezdett többségi véleménnyé válni. Amely érzés az elmúlt hónapokban már nemcsak a felmérések által sugallt elveszett, elbizonytalanodott milliónyi korábbi szavazóban, hanem téthelyzetben, időközi választásokon is megmutatta magát.
Bármilyen furcsa, a három megnyert tavalyi országos választás után mostanra a kormánypárti szövetség kiéhezett a sikerre. Ózdot, Újpestet és Veszprémet követve egy újabb vereség, ráadásul egy hazai pályának számító területen, már nehezen intézhető el a választási ciklusok természetére hivatkozással, vagyis arra célozva, hogy messze még a következő általános voksolás. Veszprémmel szemben így a Fidesz most véresen komolyan vette ezt a küzdelmet, a miniszterelnök személyesen igyekezett mozgósítani a kormánytábor elbizonytalanodott szavazóit. Ami a jelek szerint arra volt elég, hogy rendkívül szorossá tegye az elsőségért vívott küzdelmet.
A kormányoldalon a választás előtt azt találgatták, lesz-e vajon összjáték a baloldali szavazók és a radikális párt között, amihez hasonlót Ózdon lehetett látni, ahol bizonyíthatóan a jobbikos polgármesterjelöltre szavazott át a szocialisták sok híve. Most nem történt ilyesmi, Pad Ferenc a harmadik helyen végzett ugyan, ám százalékban kifejezve nagyjából hozta a baloldal tavalyi eredményét. A nem hivatalos végeredmény szerint a jobbikos Rig Lajos minimális fölénnyel végzett a kormánypárti Fenyvesi Zoltán előtt, így a radikális párt megszerezhette első egyéni parlamenti mandátumát. A Fidesz számára újabb nagyon kemény figyelmeztetés, hogy ebben a választókörzetben elolvadt az a hatalmas előnye, amellyel egy éve nyerni tudott. A kormánypárti szövetség érdemi korrekció nélkül akár válságba is sodródhat.
Kinek biztatás, kinek visszafogottságra intő ténymegállapítás: a következő, papírforma szerint 2018-as általános választás nem Tapolcán dőlt el.
