A függetlenség elvesztése, a nyugati beágyazottság csökkenése miatti aggódás így is túlzó, és az ellenzék oroszozása nem több, mint politikai szitkozódás. Orbán Viktornak, főképp a rendszerének szól, nem Putyinnak. A hatékonyabb kommunikáció érdekében az ellenzék a kétségkívül a szabadságot szűkítő, Putyinéra több vonásában is hasonlító, de azzal azért messze nem azonos rendszert az oroszokkal azonosítja. Ahelyett, hogy az ország szembenézne azzal, miként jutottunk idáig, az ellenzék segítségével sokan inkább kiterjesztik a felelősséget. Az olyan kijelentések pedig, hogy a Kreml sakkban tartja Orbán Viktort, még fel is mentik ezt a rendszert minden felelősség alól.
A magyar demokrácia szintje és az orosz gazdasági jelenlét között tehát nincs közvetlen összefüggés. S hogy ez a kapcsolat fel se merülhessen, átláthatóvá és minden tekintetben pragmatikussá kell tenni ezt a viszonyt. Rögtön itt van a paksi bővítés vagy a találkozókon elhangzottak kérdése. Ha ebbe a nyilvánosság is belelát, talán megszűnnek a félreértelmező találgatások, valamint e viszonyrendszer tudatos átpolitizálása helyett a szakmai viták előtt nyílik meg a tér.
