Nem az a kérdés ma, hogy lesz-e még tényező a szocialistákból holnap – dehogy lesz –, hiszen puszta létük kérdőjeleződik meg. A párt sorsa kísértetiesen emlékeztet az SZDSZ-ére és az MDF-ére, amelyek hiába voltak egykor nagyok és rendszerváltók, nyomtalanul illantak el a semmibe. Egyelőre még túlzás kijelenteni, hogy Molnár Gyula elnöknek két dolga maradt – feloszlatni az MSZP-t, integetni az érdeklődőknek –, de eljön az ideje annak is hamarosan. Akár úgy, hogy az érdeklődők kezdeményeznek szavazatokban – avagy azok hiányában – kifejezhető zsebkendőlengetést 2018 tavaszán.
Nyilván felmerül még valami: kinek jó ez? Nos, ami a jelenlegi mezőnyt illeti: mindenkinek. A Fidesznek nem lesz erős ellenfele balról. Az első számú kihívó vitán felül a Jobbik lesz. Az LMP simán bekerülhet a parlamentbe újfent. A DK verheti a szocialistákat. A Momentum még eltökéltebben emlegethet generációváltást. Tán Karácsony Gergelyék is összehozhatnak valami értelmezhetőt.
Igen ám, de az országnak – ha szabad így fogalmazni – biztosan jó-e az, ami minden talpon maradt politikai alakulatnak jó? Igennel felelni erre akkor sem tudhatunk, ha az MSZP-t siratni egyébként nem készülünk.
