Európában például sokakat emlékeztet a 70 évvel ezelőtti jaltai megállapodásra a készülő egyezség, miután a fősodor média másról sem beszélt, mint Oroszország terjeszkedéséről és agresszivitásáról. Ez azonban még semmi ahhoz képest, amilyen helyzetbe az ukrán hatalom lavírozta magát. A jelenlegi elitben a megegyezésre leginkább nyitott Petro Porosenkót például könnyen elsodorhatja a mégoly ésszerű megállapodás is, mint ahogy Vlagyimir Putyin is túlságosan felkorbácsolta otthon a szenvedélyeket ahhoz, hogy sokat engedjen. S akkor még nem beszéltünk a béke előtt álló legnagyobb akadályról, a bizalom elvesztéséről. Ma ugyanis már Doneck ugyanúgy nem bízik Kijevben, mint Oroszország a Nyugatban és viszont. Sőt, míg az európai közvélemény jelentős részében a Moszkvával szembeni bizalmatlanság éledt fel, addig legalább annyian teszik fel a kérdést, vajon jót akar-e a szövetséges Egyesült Államok Európának.
Ennek ellenére nincs más esély, mint megragadni az utolsó lehetőségek egyikét. Némi reménnyel tölthet el bennünket, hogy az újabb minszki csúcs esetleges kudarca már nem csak az óvatos Merkel számára lenne kínos.
