Baráti autodafé

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Mint az Állatfarmban: négy láb jó, két láb rossz. Magyarország két lábon áll, és nem megy le kutyába, sem disznóba, de hát ez nem jó.

Magyar Nemzet
2013. 07. 03. 22:01

A számok elég érdekesek: a Tavares-jelentést megszavazták 370-en, 249 képviselő nemmel szavazott, 82 tartózkodott. Ha összeadjuk a nemmel szavazók és a tartózkodók számát, akkor meglepően egyensúly közeli arányt kapunk (53 százalék aránylik a 47-hez), azaz néhány százaléknyi az eltérés. Pedig micsoda médiaenergiát fektettek az európai balliberálisok Magyarország eláztatásába! Ehhez képest a szavazási eredmény elég gyönge lett. A tartózkodók magas száma azt jelzi, hogy a Tavares-jelentés igazságosságában elbizonytalanodottak száma meglehetősen nagy, ha nem kívánják is megvallani véleményüket. A nagy elbizonytalanodásban Orbán beszédeinek kulcsszerepe volt, de még Szájer József fölindultságának is, amellyel a koncepciós perekben megvádoltak viszonválasz-lehetőségének analógiája jutott eszébe Ettől aztán az egész strasbourgi társaság kiborult, Martin Schulz magára hagyottan rázta a (vész)csengőt.

A botrány tehát, ha nem ad is róla hírt a balmédia, vagy elhazudja a lényeget, akkor is kitört. Köszönhetően annak, hogy Orbán Viktor odament, és elmondta, amit neki el kellett mondania. Többek közt nagyon fontos szavakat arról, hogy mivel Európa még nem tudja eldönteni, a válság átmeneti-e, vagy egy hosszabb hanyatlás korszaka elé nézünk, ezért úgy kell élnie és cselekednie egy tagállamnak, hogy a válság csak átmeneti lehessen. Magyarország megfeszített erővel ezt teszi, ezért kerülhettünk ki a túlzottdeficit-eljárásból.

Csalódtam volna az EP-ben, ha ezekre a szavakra gondolkodó emberek módjára reagáltak volna a beprogramozott képviselők, a pulóveres-kardigános hölgyek, fésületlen férfiak. Egy sötétkék blézere alatt enciánkék ingblúzt viselő hölgy – kell több? nem mond ez eleget? – elirigyelve Cohn-Bendit ordítozását, emelt hangon kérte számon a magyar miniszterelnöktől: minek ment oda az EP-be? (Tehát az a nagy demokrata, az tiszteli az európai értékeket, aki oda se megy egy wellnesshangulatú strasbourgi autodaféra.) Orbán úrnak mi volt a szándéka azzal, hogy idejött? Ön egy konfrontatív helyzetet teremtett! (Orbán kis mosollyal sűrűn, ironikusan bólogatott.) Azért jött ide, hogy megmutassa az otthoniaknak: én odamegyek, és megvédelek titeket? – kérdezte a dühtől enciánkékké vált hölgy. Ez utóbbi lehetőséget bűnként vetette Orbán szemére. Vajon miért? A miniszterelnöknek talán az lett volna a dolga, hogy demonstrálja a magyaroknak: én bizony nem dugom a fejem még egy fogatlan oroszlán torkába sem, és nem megyek oda a wellness-autodaféra?

Most még kisebbségben voltak azok, akik szégyellték magukat Magyarország megbüntetéséért. Akik meg is fogalmazták: a jövőben azokra a kérdésekre kellene koncentrálni, amelyek Európa számára a legfontosabbak. Indirekt leszólása volt ez a Tavares-jelentésnek.

Mert voltak, akik érezték: ma Magyarország került terítékre, holnap bármelyikünk.
És ez nem „egyesült Európa”. Ez maga a széthullás. Darabokra.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.