Nem hinném, hogy a jegybank elnökéről pusztán a cinizmus páncélja pergetné le a bírálatokat, s a rokoni szálak, a száz (!) unokatestvér emlegetése ellenére azt sem, hogy korrupt lenne. Inkább az intézményi függetlenség törvényi kötelménél erősebb küldetéstudata vezérli, ami Lentner Csaba nyilatkozatából is kirajzolódik. Az oktatás megújításán, unortodox (bármit jelentsen is ez) műhelyek támogatásán keresztül az egész társadalom gondolkodását szeretnék befolyásolni, mégpedig azért, hogy a Fidesz minél tovább hatalmon maradjon. Matolcsy György tehát nem elszabadult hajóágyú, hanem szem a láncban; az pedig miért lenne baj, ha a terv végrehajtásán néhányan nagyot kaszálnak? Lényegében erről beszélt Lánczi András, a Századvég Alapítvány elnöke is legutóbb a HVG-nek, aki szerint egy politikai elképzelés végrehajtása az, amit mások korrupciónak látnak.
Mintha a Fidesz nem hinne már a szerves fejlődésen, tisztességes versenyen alapuló magyar polgárosodásban, ehelyett direkt állami beavatkozással, piacok durva újraosztásával, egyénekre szabott jogalkotással és támogatásokkal próbálna új elitet, „nemzeti” burzsoáziát teremteni. A terv végrehajtásának fontos eleme a propaganda, a társadalom meggyőzése. A jegybanki alapítványok botránya is ebben a keretben értelmezhető.
Feltéve persze, hogy Lentner és Lánczi nem blöffölnek.
