Pedig nem kellene ilyen olcsó sikerekre törni akkor, amikor már a német média is elismeri, hogy Orbán Viktornak igaza volt a határ lezárásakor. Jobb híján Ausztriától Szlovénián át Macedóniáig követik a bezárkózás politikáját. Már csak azért is, mert éppúgy meg akarnak felelni a „keleti áradattól” megrettent választóiknak, mint a magyar miniszterelnök, akinek a „közmédiában jól elhelyezett vétóját” Bukaresttől Berlinig igenelték a kommentelők, külön megköszönte az osztrák szélsőjobb vezére, Heinz-Christian Strache is. „Erdogan szultánról” értekezve az „osztrák nép hangja” csak azt felejtette el, hogy Orbánnak semmi problémája sincs a török államfővel, és 75 millió muszlimmal együtt akár még Ankara uniós tagságát is elfogadná, ha a párt népszerűsége ezt kívánja. Mint ahogy Merkel kancellár is szemet huny a török jogsértések felett, ha közelednek a tartományi választások.
S hogy közben mi lesz Európával? Hála az égnek, minden bajával együtt is a kontinenst felforgató válság a megoldás felé halad. Ha az unió nehézségi ereje és a demokrácia sajátosan bonyolult eljárásai közepette lassan is, de fel-felvillan a fény az alagút végén. A kapuk záródnak, ha be nem is zárulnak. Most már csak az a kérdés, mi lesz ennek az ára.
