Péteri László egyébként a minap arról is beszélt, hogy a magyar birkózás mögött nincs olyan sportdiplomácia, amilyen korábban volt. Azt már csak én teszem hozzá, hogy más hazai sportágnak sincs erős nemzetközi képviselete. Ha lennének magyar szaktekintélyek a különböző szövetségekben, akkor a sportolóink is kisebb eséllyel válhatnának a bírók áldozatává a birkózószőnyegen vagy éppen az ökölvívóringben.
De nincsenek, és amióta megindult a hazai szakági szövetségek – a birkózástól kezdve a kézilabdáig – kormánypárti politikusok általi elfoglalása, ennek az esélye is egyre halványul. A sportban nincs túl sok értelme a „ha”-val kezdődő mondatoknak. Látva azt, amit Lőrincz Viktorral most megtettek, mégis érdemes feltenni néhány ilyen kérdést. Mi lett volna, ha másfél éve nem a Fidesz rezsibiztosát választják meg egy olimpiai bajnokkal szemben a Magyar Birkózószövetség élére? Mi lett volna, ha 23 év után nem kell politikai érdekek miatt távoznia az egyik legsikeresebb magyar sportág elnökének? Mi lett volna, ha a sportegyesületek nem befolyásolják a szavazás eredményét azzal, hogy polgármestereket küldenek maguk helyett a mindent eldöntő voskolásra? Lehet, hogy az olimpián akkor is elcsalnak néhány magyar érdekeltségű meccset. De legalább az illúziónk megmaradt volna azzal kapcsolatban, hogy a csalók ideje lejárt. Így viszont jóval többet veszítettünk egy riói bronznál.
