Ezekből a példákból még érthetőbbé válik, hogy micsoda zűrzavart és bizonytalanságot okozott a rendőri fejekben és a közbizalomban 2006 ősze. Micsoda útvesztést jelentett a demokráciában, amikor jogszabályok áthágása lett a norma. Amikor az utcákon a kilőtt szemű, a rendőrségi folyosókon és az őrszobákban ököllel és gumibottal szétvert, meztelenre vetkőztetett és megkínzott emberektől nemhogy bocsánatot nem kért senki, de jogorvoslat helyett is csak egyre jobban megalázták őket. Amikor a társadalom jogszerűtlen és brutális végigverése miatt a rendőrök és vezetőik nem felelősségre vonást és büntetést kaptak, hanem kitüntetéseket osztottak nekik. És micsoda károkat okozott az is, hogy az emberi jogok mellett folyamatosan a hangját hallató liberális értelmiség megmondótagjai közül többekből nem felháborodást váltott ki e jogok lábbal tiprása, hanem épp ellenkezőleg. Az állampolgárok szenvedéseit figyelmen kívül hagyva, azokat letagadva védték ország-világ előtt a lelkiismeretlen, neoliberális és antidemokratikus hatalom embertelen gyakorlatát.
A rend és a törvényesség mára helyreállt, ezt a liberális kormány nem akarta vagy képtelen volt megtenni. Az esetek megítélése jogszerűvé vált, a törvénysértő rendőrök felelősségre vonása minden esetben azonos mércével történik. Na ez az az út, amiről többet nem szabad letérni. Mert csak ez tehet rendet végre mindenki fejében.
(D. Horváth Gábor)
