Mert nagyon nem mindegy, hogy egy haszonbérlő mennyi bérleti díjat fizet, mint ahogy az sem, hogy egy tulajdonosnak mennyi bérleti díjat fizetnek. Csak a tulajdonos államnak volt mindegy annak idején, mennyi pénzt kér földjei használatáért cserébe. A legextrémebb példákat most ne is említsük ennek kapcsán, a lényeg, hogy mindegyik nagy politikai oldal sáros ebben az ügyben. Ezért is volt visszás, hogy most úgy próbált módosítani a kormány, hogy az eladott állami földek új tulajdonosa akkor is felemelhesse a bérleti díjat, ha a bérlőnek amúgy húsz vagy harminc év múlva lejáró szerződése van arról, mennyit kell fizetnie. Az indítvány egyébként el is bukott azon, hogy már nincs meg a kétharmad.
És most következik a harmadik, utolsó felvonás, ami látványos végkifejlettel kecsegtet. A földárverések annak ellenére folytatódnak, hogy nagy a jogi bizonytalanság. Több esetben bebizonyosodott, hogy az árverésre kijelölt földekre vonatkozó földhivatali adatokkal nem egyeznek az árverési hirdetményekben közölt információk, ráadásul a kormány újra megpróbálja emelni a bérleti díjakat, azzal a csavarral, hogy azokat közben egységesítené is.
Csakhogy mindeközben bekövetkezett az, ami miatt ez az egész új földosztás a kormánynak annyira sürgető volt: az Európai Bizottság a termőföldek forgalmáról szóló törvény módosítását kérte, ellenkező esetben kötelezettségszegési eljárást helyezett kilátásba. A módosítás előreláthatóan érinteni fogja a jogi személyek termőföld-vásárlási lehetőségét. A jövőben tehát nagy valószínűséggel cég is vehet majd termőföldet Magyarországon. Ahogy ma már helyben lakó külföldi is.
