Az a kéjes öröm, ahogyan e tábor politikusai és véleményformálói a saját hazájuk elleni támadásokat fogadják és szítják – így Göncz Kinga szocialista európai parlamenti képviselő, volt külügyminiszter EP-felszólalásai vagy a klubrádiós értelmiség gúnyos és diadalmámoros tapsvihara – valamilyen perverz és bizarr panoptikumban lenne mutogatásra érdemes. De ilyen panoptikum nincs, mert annyira egyedi jelenségről, hungarikumról van szó, hogy a tárlat kívülállóknak élvezhetetlenül szegényesnek tűnne. És ostobának. Ugyanis e hatalomszomjas emberek beteges vágyukat élik ki hazájuk ellen uszítva. Pedig ezzel eltaszítják maguktól nemcsak mindazon egészséges lelkű embereket, akik hazájukat ért külső támadás esetén automatikusan kormányuk mellé állnak, de azokat is, akikre egyébként számíthatnának a választásokon.
Mert már elfelejtették, hogy kiknek is köszönhetik a 2002-ben még messze Szlovákia előtt járó gazdaságunk mai lezüllött állapotát.
