De említhetem a német újságíró, Udo Ulfkotte elmúlt hónapokban megjelent könyvét is, a szerző több mint másfél évtized sikeres újságírói pályafutás után, a Frankfurter Allgemeine Zeitung hajdani munkatársaként lerántotta a leplet arról, miként használják kormányok és titkosszolgálatok a propaganda eszközeként a német médiát.
Nincsenek illúzióink arról, hogy a különféle titkosszolgálatok ne próbálnának jó kapcsolatokat kiépíteni egyes szerkesztőségekkel. Az is érthető, hogy ma is fegyveresek őrzik a közszolgálati médiumoknál az adásbiztonság szempontjából kiemelkedően fontos stúdiókat. Az viszont furán venné ki magát huszonhat esztendővel a rendszerváltás után, ha ennyire nyíltan küldene saját embereket a szolgálat a magántulajdonban lévő, a hatalomtól független szerkesztőségekbe. Merthogy egy demokratikus országban mégiscsak a sajtó ellenőrzi a hatalmat, és nem fordítva. Tán csak nem a korrupciós ügyek felderítését szeretné megakadályozni a kormány?
Jó tudni, hogy az elképzelés még megbukhat a honvédelmi és rendészeti bizottság jövő heti ülésén, és a parlamentnek is szavaznia kell a módosításról. De azt már borítékolhatjuk: megint sikerült jó adag muníciót adni a világnak Magyarország bírálatához.
