Az ellenzékben lévő Fidesz szavakban még bőszen küzdött „az elmúlt nyolc év” korrupciós ügyei ellen, kormányra kerülve aztán úgy döntött, inkább törvényi kereteket teremt a közpénzek lenyúlásának. Ennek következtében egy esetleges kormányváltás esetén sem kell majd retorzióktól tartania, hiszen a rendszerváltás nagy tanulsága, hogy a korrupciós ügyekben a nyomozó hatóságoknak bizonyítaniuk kell a törvénysértés tényét. Ha a jogszabályok lehetővé teszik a lopást, akkor nem lehet törvénytelen cselekedetről beszélni, ergo bűncselekmény sem történt.
A korrupció latin eredetű szó, jelentése romlás, rontás. Többféle definíció létezik, a legáltalánosabb szerint olyan törvénybe vagy közerkölcsbe ütköző cselekedet, amelynek során valaki pénzért vagy más juttatásért cserébe jogosulatlan előnyhöz juttat másokat. E definíció alapján a korrupciónak van egy erkölcsi szála is.
Sajnálatos, hogy éppen a magát keresztény-konzervatív politikai közösségnek valló Fidesz–KDNP feledkezett meg erről, és teremtett olyan közhangulatot – vagyis egy jogszabályvezérelt országot –, ahol a korrupció esetében nem a törvény szellemisége, hanem a betűje érvényesül. – Ha visszaélést tapasztalnak, tegyenek feljelentést! – így reagál minden esetben a kormány, ha korrupcióval vádolják. A törvény azonban a jogszabály alkotóit védi. Értelmetlenné vált az a vita, hogy kik loptak többet: a szocialisták vagy a fideszesek. Az utóbbiak intézményesítették a korrupciót, legalizálták és automatizálták a közpénzek magánzsebbe vándorlását. A gép forog, az alkotó pihen. A számlát pedig az adófizetők állják.
