A Jobbik előretörése, tapolcai győzelme más értelemben is új dimenziót adott a politikai alkudozásokról, szövetségkötésekről való gondolkodásnak. Sokan a mostani helyzetet máris kivetítik 2018-ra, a következő választás valószínű idejére, s arról értekeznek, hogy három, hasonló erejű politikai tömb vív majd csatát, amelyből kettőnek aztán koalíciót kell kötnie a stabil kormányzás érdekében. Talán nem kellene ennyire előreszaladni. A ciklus elején tartott időközi választások ugyanis nem a kormányképességről szólnak; a következő három évben pedig ráolvasás és kommunikációs trükkök helyett a baloldali ellenzék egy választóknak szóló, értékelhető ajánlat kidolgozásával, míg a Fidesz–KDNP a jó kormányzással állhatja útját a Jobbiknak. Ha erre nem lesznek képesek, ne a radikális párt karjaiba omló választókat szidják.
Mindegyik politikai tömbnek van mit átgondolnia az időközi választások után. Úgy érzem például, a kétharmad elvesztése ma inkább segíti, mint gátolja az újabb extra felhatalmazását eltékozló kormányt abban, hogy lassan helyreállítsa az elmúlt hónapokban megrendült bizalmat. Ehhez persze valódi, a tartalmat és a stílust is érintő változtatásokra lenne szükség.
