A bulvármédia bűne az, hogy az emberek, akikkel a szuperholdat elhitetik, valójában semmi rendkívülit, semmi szuper dolgot, semmi extrát nem látnak, mert nem is láthatnak. És nem, nem igaz, hogy még ennek is örülnünk kell, mert lám, legalább kimennek az ég alá. Hát itt azért nem tartunk. Nem, ne a szuperhold miatt csodálják az emberek az eget, hanem valódi jelenségek, valódi élmények miatt menjenek ki. Annak van igazi tartalma. Ha pedig nincs valódi jelenség, nem kell kreálni helyette szuperholdat vagy szuperakármit.
Egyrészt nem egészen ezt mondta meg, másrészt azt valóban nem mondta ki még határozottabban, hogy kár a nagy felhajtásért, a Hold „szuper” állapotát valójában képtelenség érzékelni. (Pedig benne van a közleményben, csak alaposan el kell olvasni.) Arról pedig egy szót sem ejtett, hogy ennek az egész „szuperhold”-őrületnek milyen tudománytalan gyökere van. És ez valóban hiba.
A Hold látszólagos méretváltozása még felgyorsítva sem olyan szembetűnő. A NASA videóján ezt kitűnően láthatjuk, továbbá egy másik, még érdekesebb jelenséget, a Hold „imbolygását” (librációját):
Mihez képest fényesebb? Netán lenne egy referencia-Hold az égen, egy második Hold, amelyik átlagos földtávolságban jutott éppen akkor a telehold fázisába? Én nem láttam ilyet. A kora este kelő teleholdat viszont valóban nagyobbnak látjuk a horizont közelében. Minden egyes teleholdat. Kivétel nélkül így látja mindenki, például már az ókori görögöknek is feltűnt a dolog. Ezt hívják holdillúziónak, ami nem más, mint optikai csalódás. Hogy miért látjuk nagyobbnak a Holdat a horizont közelében, mint magasabb égi helyzetben, arra többféle magyarázat is létezik.
Amint azt fentebb írtam, egyáltalán nem tartom pozitívumnak azt, hogy legalább olyankor kimennek az emberek az ég alá, amikor a média félreveri a szuperholdharangot. Az embereket csalják ki akkor az ég alá, amikor valami valóban tartalmas dolgot lehet nekik mutatni! Mi több, az lenne jó, ha az emberek úgy általában sokkal többet tartózkodnának a szabadban, mert így nem lennének annyira elszakadva a természettől és az esti-hajnali égbolt mindennapos eseményeitől, és talán még a csillagos eget is jobban ismernék. Ezt persze sokkal nehezebb „kommunikálni”, mint azt, hogy „nézzék, milyen szuper a szuperhold, csak itt, csak most, csak Önöknek! Maradjanak velünk!”
