A kutatók a galaxiskorong kialakulásának és fejlődésének két lehetséges forgatókönyvét vázolták fel az észlelési eredményeik magyarázatára. Az egyik szerint csillagok rendezett korongját zavarta meg szép lassan a kis kísérőgalaxisokkal történő összeolvadás. Korábbi vizsgálatok már találtak erre utaló jeleket az Androméda-köd kiterjedt halójában csillagokból álló árapály-áramok formájában, amelyek a bekebelezett galaxisok maradványainak tűnnek. A kis galaxisokból származó csillagok a korongba integrálódhatnak, de Dorman szerint ez a folyamat egyedül nem tudja megmagyarázni a sebességdiszperzió növekedését a korral. Az alternatíva egy olyan diszkkel számol, amely egy eredetileg vastag, csomós gázkorongból alakult ki. Az idős csillagok eszerint még a diszk „puffadt” állapotában jöttek létre, mozgásuk így őrzi annak rendezetlen voltát. Az idő múlásával azonban a gázkorong vékonyodott, a konfiguráció és a benne zajló mozgások rendezettebbek lettek, így a fiatalabb csillagok már ezt örökölték. Dorman véleménye, hogy ezen mechanizmusok kombinációja viszont már számot tud adni az észlelési eredményeikről, az elképzelésük teljes egészében azonban csak részletes számítógépes szimulációkkal igazolható.
A Tejútrendszerrel való összehasonlítás azt mutatja, hogy az Androméda-köd csillagászati közelmúltjának történetét sokkal hevesebb összeolvadási (akkréciós) folyamatok jellemezték, mint saját csillagvárosunkét, ugyanis az M31 legrendezettebb populációjának rendezettségi foka sem közelíti meg a Tejútrendszerben tapasztalhatót.
Az univerzum szerkezetének kialakulására vonatkozó, jelenleg leginkább elfogadott modell, az úgynevezett LCDM (Lambda Cold Dark Matter) szerint az Androméda-ködhöz és a Tejútrendszerhez hasonló nagy galaxisok kisebbek elnyelésével növekedtek. A kozmológusok azt mondják, hogy statisztikailag az M31 és a Galaxis diszkjeinek méretével rendelkező galaxiskorongok 70 százalékának legalább egy nagyobb kísérővel kölcsönhatásba kellett lépnie az elmúlt 10 ezer év során. A Tejútrendszer túl rendezett ahhoz, hogy esetében ez történhetett volna, az Androméda-köd korongja azonban sokkal jobban illeszkedik az előrejelzéshez. Guhathakurta szerint ebben az értelemben az M31 korongja a normális és a Tejútrendszer lehet a kivétel a maga jóval eseménytelenebb akkréciós történetével.
