Pályafutása vége óta, tehát az elmúlt 20 évben a média nyilvánosságát kerülve éli családi életét az ötszörös olimpiai bajnok Egerszegi Krisztina. Esetében azért nyilvánvaló volt, hogy a 2017-es vizes világbajnokságon ráveszik valamilyen szerepre. Így is történt, az ország „Egérkéje” indította be a vízköpőt a nyitóünnepségen, ennek szimbolikus másolata zubog a Duna Aréna mellvédjén szerda óta, merthogy előtte egyszerűen nem működött, talán csak rövid ideig.
Egerszegi eddig tudott „hallgatni”, az úszó-vb minden napján megjelenő nyomtatott lapban ugyanis nyilatkozik. Annak kapcsán kérdezte az angol nyelvű kiadvány, hogy kedd este a női 1500 méteres gyorsúszás éremátadási ceremóniáján kérték fel közreműködőnek, amit el is vállalt az orosz nyílt vízi úszólegenda Vlagyimir Szalnyikov társaságában, és iszonyatos őrjöngésben részesítették minden idők legnagyobb magyar úszónőjét, nagyobban, mint a dobogón álló jelenkori szupersztárt, az amerikai gyorsúszóigazgyöngyöt, Katie Ledeckyt.
A lap arról faggatta, azért vállalta-e az átadást, mert ugyanazon a naptári napon van, mint amelyiken Egerszegi 1991-ben világcsúcsot úszott 100 m háton az athéni Európa-bajnokságon.
„Három oka is van. Az egyik, hogy
az úszók között kedvencem Késely Ajna,
aki bizonyította számomra, hogy ott lehet ebben a számban a legjobbak között. A másik, hogy a negyedik helyen végzett Kapás Boglárkától érmet reméltem, és így tőlem kaphatta volna meg a medált. A harmadik pedig, hogy az amerikai Katie Ledecky győzelmét készpénznek lehetett venni. Kivételes sportoló, egyike a világ legjobb úszóinak.”
Egerszegi Krisztina azt is elmondta a lapnak, majdnem lefújta a tömeg ordítása a pódium mellől, amint a neve elhangzott mint éremátadóé. Hasonlót élt át nemrég Győrben is, amikor ott megnyitották az EYOF európai ifjúsági miniolimpiát.
„Nem gondoltam, hogy ennyien emlékeznek rám, ilyen sokan szeretnek”
– foglalta össze érzéseit a Nemzeti Sport szavazásán 2001-ben a XX. század legjobb magyar női sportolójának választott Egerszegi, akinek viszont nem adatott meg, hogy hazai világversenyen mutathassa meg páratlan úszótudását. „Igen, a történelem így hozta, de így is hihetetlen élmény a magyar sportolók fogadtatása.
Amikor bemutatták Kozma Dominikot a 200 méteres férfi gyorsúszás döntője előtt, szó szerint remegtem az üvöltésektől, és az egész testem libabőrös volt.
Egész biztos vagyok benne, hogy ezek a fiatalok örökre elraktározzák az élményt, amit a budapesti úszó-világbajnokság jelentett.”
Egerszegi ugyanakkor egy kicsit aggódik is, mert páran nem viselik el a tömeg éljenzése és a szeretethullám jelentette nyomást: „Világos, hogy azért a legtöbbeknek akár tizedmásodperceket is segíthet a bátorítás.”
A Duna Aréna „úszópalotáját” egy igazi csodának tartja, amibe a világbajnokság zárónapján feltétlenül visszalátogat még.
