Ceausescu fia intelligens volt, Duckadamot sem bántotta

Jenei Imre 80 éves. Szerinte C. Ronaldóval a portugálok nem nyerték volna meg az Eb-döntőt.

Ma ünnepli nyolcvanadik születésnapját Jenei Imre, akit nem azért ünnepelhetünk, mert többek között neki sem sikerült kijutnia szövetségi kapitányként a magyar labdarúgó-válogatottal világbajnokságra. A tréner az 1994-es, amerikai vb előtt vezette nemzeti csapatunkat.

A bánsági születésű, Nagyváradon élő edző a határon, sőt a Kárpátokon túl aratott hihetetlen sikert, elsősorban akkor, amikor 1986-ban a bukaresti Steauával a nagy favorit Barcelona ellen megnyerte a BEK-döntőt Sevillában, mai nyelven Bajnokok Ligája-győztes lett. A már akkor is nagy hírű Barcának – Bernd Schuster volt az akkori játékmester – ez lett volna az első BEK- (BL-) sikere, de további hat évet kellett rá várnia.

A meccs nem a 0-0-s végeredménynek köszönheti hírnevét, hanem a tizenegyespárbajnak. Ebben

Helmuth Duckadam, a Steaua kapusa mind a négy barcelonai tizenegyest megfogta, végül 2-0-val volt jobb a csapata.

A büntetőpárbajt általában az a csapat nyeri, amelyik kezdi, ez most is így történt, pedig a Steaua rosszul kezdte, Majerau azonnal rontott. De a Barca sem tudott gólt lőni, csakhogy ezután a Steaua színeiben Bölöni László sem talált be. Ezután megint egy katalán tizenegyes maradt ki, végül a harmadik körben, még mindig 0-0-nál Lacatus bevágta, Knézy Jenő kommentálása a mai napig cseng az ember fülében. A Barca ezután sem volt képes gólra, Balint viszont igen, így alakult ki a tizenegyespárbajban hihetetlennek mondható 2-0.

Mindenkinek vannak erdélyi rokonai, így talán mindenki megismerte itthon a nyolcvanas évek végén azt a szóbeszédet, hogy Duckadamot a BEK-döntő után Ceausescu fia lelőtte, mert kellett neki a győzelemért kapott Mercedes. 

Az Erdély.ma néhány éve így számolt be az esetről: „Duckadam az 1986-os BEK-győzelem után két évre eltűnt, és ez sok találgatásra adott okot. Az a hír járta, hogy a Real Madrid elnöke egy Mercedest ajándékozott Duckadamnak – mivel a Steaua a Barcelonát győzte le –, és

a pletykák szerint a kommunista diktátor, Nicolae Ceausescu fia meg akarta szerezni a kocsit.

A kapus viszont nem akarta odaadni, így a titkosrendőrség megdolgozta egy kicsit, ezért tűnt el hosszabb időre. Duckadam nevetve cáfolta a legendát, mint mondta, bár huszonöt éve mindenki ezt kérdezi tőle, sajnos még az sem igaz, hogy a Realtól Mercedest kapott volna.”

Jenei Imre edző most, a nyolcvanadik születésnapján az Origónak adott nagyváradi interjúban beszélt Ceausescu fiáról, Valentinről, akivel a Steauánál együtt dolgozott. „Én nagyon jóban voltam és vagyok vele,

nemrég telefonon is beszéltünk. Roppant intelligens, Angliában végzett egyetemet,

és tudta, hogy professzionalizmussal lehet csak jó csapatot létrehozni. Ezt sikerült is megalkotni. Csak egy példa: amikor egy játékosnak lakást kellett keresni, akkor rögtön intézkedett. Ilyen mentalitással könnyebb volt összerakni egy Európa-szerte is elismert csapatot.”

Jenei Imre most Duckadam titkáról is beszélt. Mint mondta „Egy biztos, én nem voltam híve annak, hogy az edzéseken tizenegyeseket rúgjanak a játékosaim. Viszont minden foglalkozás végén kaptak a focistáim harminc percet, hogy a szabadrúgásokat gyakorolják. Duckadam többször rávette a csapattársakat, hogy sörben vagy csokoládéban fogadjanak, és már ekkor láttam, hogy óriási formában van. A játékosok először a szabadrúgásokat gyakorolták – oldalról néztem őket, és szóltam is nekik, hogy rosszul rúgják –, majd jöttek a tizenegyesek. A kapusunk nagyon jól védett, ezzel együtt büntetőrúgásra játszani hazardírozás.”

A belőtt tizenegyeseket is felelevenítette. „Odajött hozzám Lacatus és Balint, és azt mondták,

Imi bácsi, rúgjuk majd mi a tizenegyest – meglátja, nem fogunk hibázni, miénk lesz a BEK-serleg, és önt is ünnepelni fogják.”

Jenei Imre egyebek között a mai futballról is beszélt, így a tavalyi Eb-döntőről is. „Én tavaly nyáron azt mondtam, az volt a portugálok szerencséje, hogy Ronaldo megsérült, és le kellett cserélni. Ezért nyerték meg a döntőt. Ő elrontotta a játékot, túl sokat tartotta a labdát. Hogy megengedtem volna-e neki azt, amit a döntőben csinált, nem tudom, de az biztos, hogy edzőként én sohasem próbáltam meccs közben bekiabálni. Amit kellett, azt a mérkőzés után megbeszéltük.”