Király Gábor: Andorrában a hozzáállás okozott csalódást

Felidéztük az egy évvel ezelőtti Eb-menetelést, Alaba kapufájától a mackónadrágos tűzoltókig. Interjú.

– Az viszont bizonyára igen, hogy az egyik nap szinte a fél ország szürke mackóban ment munkába, iskolába.

– Óriási volt, hogy az emberek ezzel ünnepeltek. Külön öröm számomra, hogy az emberek így bohóckodtak és szereztek egymásnak örömet. Azt gondolom, ezzel Magyarország és a sport saját magát ünnepelte. Rengeteg kép készült tűzoltókról, professzorokról, cégvezetőkről, akik szürke nadrágban voltak, jó érzés volt, de menni kell tovább. Ezekért a pillanatokért dolgozom, ám semmivel sem szabad megelégedni.

– Az osztrákok elleni nyitómeccs (2-0) első percéből Alaba kapufájára hogyan emlékszik? Ha az ott bemegy, lehet, mi nem beszélgetünk semmiféle Eb-menetelésről
– Szép kísérlet volt, végigkövettem az akciót, számítottam rá, hogy lehet belőle kapura lövés. Nem pont középről, az én jobb kezem irányából a balom felé lőtte, reagáltam, a tudásom legjavát beletettem a vetődésbe. Azt gondolom, ha kicsit beljebb jön, akkor megvan, ám ha a kapufáról befele csorog a labda, az nagy gond lehetett volna. A legelején még ő sem volt teljesen koncentrált, elképzelhető, hogy ha a 60. percben történik, akkor nem kapufa lesz belőle, ugyanakkor véleményem szerint

az elvégzett munkának is köszönhető, ha kifelé pattan a labda egy lövésnél.

Ha bemegy, akkor valószínű, hogy nem dolgoztál eleget, ezek nem véletlenek.

– A második csoportmeccsen, az Izland ellenin (1-1) az ellenfél tizenegyese előtt kiesett a kezéből a labda, itt talán hibázott, bár lökték is. Ezt követte a büntető, amellyel az ellenfél vezetést szerzett.
– Valóban, ha megvan a labda, akkor el sem jutunk idáig, ám a levegőben meglöktek, a testemet és a kezemet is, ebből kifolyólag tekeredett ki a labda, de nem álltam meg, mentem tovább, aztán a büntető már abból lett, hogy Kádár Tomi próbálta elrúgni a labdát. De ez csak egy szituáció, döntöttek hasonló apróságok a javunkra is, gondoljuk a mi gólunkra, ha a védő nem ér bele öngólt érően Nikolics beadásába, hanem elengedi, Böde Dani rúgta volna be, ám lehet, elcsúszik a lába mellett Lehet ilyen eseteket boncolgatni, de azt gondolom, úgy volt jó, ahogy volt.

– Hagyjuk is az apróságokat. Egy év távlatából összességében mit lehet mondani a 44 év utáni kijutást követő, nyolcaddöntőig tartó szereplésről?
– Szerintem az Eb-n nyújtott csapatteljesítményünk óriási volt, egyénileg is mindenki hozzátette a magáét, és azt gondolom, az emberek is így élték meg. Ne felejtsük:

sikeres mérkőzéseink után óvónőktől nyugdíjas hölgyekig, akik nem is foglalkoztak a focival, mindannyian milyen boldogok lettek, mert a környezetük az volt.

Örülök neki, hogy mi tudtunk alapot adni ennek a hangulatnak.

– Franciaországban mi jött át ebből?
– Az Eb-t úgy nézem, mint egy ünnepet. Borzasztó kemény volt az alapozás, a bajnokság végén rögtön mentünk edzőtáborozni, öt héten keresztül tartott a felkészülés. Kint már csak élveztük a munkának az eredményét, hogy a szurkolók ott vannak, de ezt mindegyik csapaton láttuk. A drukkerek az összes mérkőzésen óriási hangulatot teremtettek, megtöltötték a franciaországi utcákat, sőt, a magyarországiakat is. A labdarúgás erre képes, óriási érzelmekre és megmozdulásokra. De pont azért, mert ez sport, ha az ember fent volt, akkor egy idő után lent lesz, és fordítva, az a kérdés, hogy egy sikeresebb szereplés meddig tart.

– Ha már ez szóba jött, csökkenti a tavalyi Eb sikerét a mostani, Andorra elleni kudarc?
– Aki az Eb-t átélte, az eltette magának, senki nem fogja elfelejteni, hogy annak idején hogyan szurkolt az ország, ezt a pici gyerekek nyugdíjas korukban is mesélni fogják az unokáknak. Én akkor is mondtam, hogy ezzel nem ért véget semmi, egy nagyon szép állomás volt, de tovább kell épülni a csapatnak. Ősszel visszavonultam, így nem tudok nyilatkozni a közegről, már én is csak szurkolóként látom azt, ami történik. Az andorrai mérkőzésen azt gondolom, nem csak a hibák jelentették a problémát, a hozzáállás okozott csalódást. Szerintem ezen kell változtatni.

– A hozzáállásbeli problémák miként érzékelhetők?
– Nem tudom most átélni, mi történt bent, játékosként láttam a többieket, tudtam, hogyan edz a csapat, miként viselkednek a szállodában vagy utazáskor, amiből le lehetett vonni a konzekvenciát, akár sejtve azt, hogy már mielőtt felmegyünk a pályára, problémák lesznek. Egy biztos:

nemcsak beöltözni kell magyar válogatott játékosnak, hanem a szívedet is ki kell tenni a pályára.

Szó szerint, mert nem egy klubot képviselsz, hanem egy nemzetet.

– Sérüléséből felépülve, tavasszal két évvel meghosszabbította szerződését a Haladással. Ezek szerint a tavaly őszi válogatottbúcsú után 2019-ben, 43 évesen jöhet a végleges visszavonulás?
– Ez nem garantál semmit, már az utóbbi két évben is úgy védtem, hogy bármikor befejezhetem, ha az egészségi állapotom ezt indokolja. Ugyanúgy kell dolgoznom, ahogy eddig, nem vehetek vissza, s ha azt látom, hogy nem tudok megfelelő teljesítményt nyújtani, el kell gondolkodnom azon, hogy akár 2019 előtt befejezzem. De azért is jó a kétéves szerződés, mert ha egyéves lenne, akkor hajlamos lennék a következő szezonban arra gondolni, hogy az már az utolsó, ám így, hogy lesz még egy, ez pluszban motivál. Természetesen 41 évesen már nem úgy mennek a dolgok, mint húsz éve, de az elszántság és az akarat bennem van, és ha az nem hal ki, akkor ki tudom tölteni ezt a két évet.

108

Király Gábor a svédek elleni novemberi találkozón vonult vissza, az volt a 108. szereplése a címeres mezben, az örökrangsorban Bozsik József 101-gyel, Gera Zoltán 96-tal követi. „A döntés, hogy elbúcsúzom a válogatottól, nem egyik napról a másikra született, én olyan vagyok, hogy mindig ráteszek egy lapáttal, s már az ötödik vagy talán a tizedik volt, amikor azt mondtam, na még az Eb belefér. Ám tavaly tavasszal is úgy voltam vele, hogy ha nem tudok a felkészülés során úgy dolgozni, ahogy megkövetelik, akkor nem fogok menni Franciaországba se” – mondta visszatekintve. Hozzátette: „Elég harcos típus vagyok, nehezen adok fel dolgokat, de úgy érzem, sikerült a megfelelő időben elengedni, az volt bennem, hogy már nem tudok újat mutatni.”

– Húsz év – azt olvastam, ennyi idő után nyaralt először több mint öt napot június elején. Szerdán pedig a kapusok oktatásáról és a jó kapusközösség megteremtéséről beszélt egy debreceni konferencián. A több pihenés és az utánpótlásnevelés lehet a távoli jövő fókuszában?
– Megfordítanám: az utánpótlás-nevelés és a pihenés. A Haladás-edzések mellett, ha van időm, már most is a gyerekeknek adom át a tapasztalataimat a Király Sportegyesületen belül. Természetesen a család is nagyon fontos, ezeket össze kell hangolni, de a feleségem is nagyon sokat dolgozik a cégben, így napközben emiatt is együtt tudunk lenni. Az a legfontosabb, hogy az ember ne csak átadja a tapasztalatokat, hanem hogy amit elmondott, azt valóban meg is lehessen valósítani.