Rosszabb, mint egy járvány

A minap egy jövőkutatóval beszélgettem. Azt mondta: globalizált világunk hírdömpingje azt az illúziót kelti bennünk, hogy rendkívül jól tájékozottak vagyunk, és hogy a ránk zúduló rengeteg információval kezdenünk kell valamit. De ez tévedés.

Az illető éleslátását semmi sem bizonyíthatná jobban, mint a koronavírus-járvány körül fokozatosan és biztosan kialakuló hisztéria és pánik példája. Ami oda vezet, hogy bár még egyetlen fertőzöttet sem találtak Magyarországon, de az egészségügyi védőmaszk már hiánycikké válik, gyakorlatilag üresen konganak a máskor zsúfolt kínai éttermek, és sokan még a baráti összejöveteleket is lemondják, mert rettegnek a járványtól. Egy járványtól, amelyről azt gondoljuk, mindent tudunk, mert a Google keresőjébe beírva a rettegett szót: koronavírus, több mint húszmillió (!) találatot kapunk.

Nem kérdés: a koronavírust komolyan kell venni, az Egészségügyi Világszervezet nem hirdet naponta nemzetközi jelentőségű közegészségügyi vészhelyzetet, mint tette azt a Vuhanban felbukkant kórokozó miatt január 30-án. A WHO azonban nem a világvégét jelentette be, nem szólította fel a Föld lakóit, hogy ne hagyják el otthonukat, sem az országokat, hogy zárják le a határokat.

A globális vészhelyzet nem azt jelenti, hogy a gyilkos vírus hamarosan pusztító járványként söpör végig a bolygón, az emberekből sötétben kuporgó, döghúson vegetáló, veszélyes, zombiszerű lények lesznek, mint a Legenda vagyok című filmben. Sokkal inkább azt jelenti, hogy a tudósok az egész világon összefogtak azért, hogy megállítsák a vírus terjedését. Jó lenne ezt is meghallani, persze nem egyszerű a hiteles információkat kihámozni a rengeteg ijesztő hírből, nem is szólva a szándékosan gerjesztett álinformációkról.

Nem mellékes, hogy a rémhírterjesztés bűncselekmény, egy esetleges világjárvány árnyékában pedig kifejezetten üdvözlendő, hogy a magyar kormány már keresi a lehetőségét, hogyan lehet fellépni a koronavírusról szóló, a közösségi médiában és a különböző álhíroldalakon terjedő információk terjesztői ellen. Hasonlóan fontos lenne azonban erősíteni a másik oldalt, és létrehozni mondjuk egy olyan online tájékoztatási felületet, ahonnan egészen bizonyosan korrekt, hiteles információkat kaphatnának az érdeklődők.

Olyanokat, amilyet például a minap közöltek az www.mta.hu-n a Pécsi Tudományegyetem Szentágo­thai János Kutatóközpontja Virológiai Kutatócsoportjának kiváló szakemberei. Kemenesi Gábort és Jakab Ferencet pontosan az motiválta, hogy a laikusok nehezen igazodnak el a sok hivatalos és félhivatalos, hiteles és légből kapott hír között, pedig a pánik és a félelemkeltés egy ilyen helyzetben talán rosszabb, mint maga a járvány.

Egyetlen felelős szakember sincs ma a világon, aki bagatellizálná a koronavírussal kapcsolatos veszélyt. A pécsi kutatók is azzal számolnak, hogy a kórokozó a világ számos országába eljut, mégis optimisták, mert már most sokkal gyorsabban és hatékonyabban reagált a világ, mint a 2002–2003-as SARS-járványnál, és mert ma még felkészültebbek az egészségügyi rendszerek a vírus gyors felismeréséhez és izolációjához.

Egyetlen felelős szakember sincs ma a világon, aki azt mondaná, hogy a koronavírus, a SARS, az ebola, a zika- vagy a chikungunya-láz jelentik napjaink legkomolyabb egészségügyi kihívásait.

Hogy is mondhatnák, amikor becslések szerint ma a világon évente hétmillió ember halálát okozza légszennyezettség és legalább tizenötmillióan halnak meg még hetvenéves koruk előtt daganatos, szív- és érrendszeri betegségben vagy diabéteszben. Eközben a koronavírus halálos áldozatainak száma egyelőre a félezret sem éri el.