Bolsevik barbárok

Él a Szemlőhegyen – a kommunisták által ellopott zsidó villában – két barbár, akiknek a politikai karrierjük is bűnben fogant.

Érdemes újra és újra felidézni, hogy a vagyonához rablóprivatizáció révén jutott hozzá Fotó: Havran Zoltán

Auschwitz után verset írni barbárság. Gondolom, mindenki ismeri Adorno sokat idézett és magyarázott tételét, s ha komolyan is vesszük, abból egyenesen következik, hogy Auschwitz után elrabolt zsidó villában lakni is barbár dolog. Él a Szemlőhegyen, egy kommunisták által ellopott zsidó családi villában két barbár, akiknek nem csupán a házuk, hanem a vagyonuk, a politikai karrierjük is bűnben fogant. Mert a kommunista, bolsevik, titkosszolgálati múltú családi háttér nélkül talán ma sehol sem lennének, egyikük esetleg Pápán ténferegne félrészegen, a Balaton-felvidék borászatát nem csupán az eltűnt szakdolgozatában, de a gyakorlatban is tanulmányozva, a másikuk meg tán valami kényelmes adminisztrátori székben merengene az élet apró örömein.

De nem, ezek a barbárok most a villájukban múlatják az időt, ott ül tehát Klári és Feri a zsidóktól elorzott nappaliban, az asztalon konyak, szivarok, az udvaron, a medencében migránscsaládok élvezik a gondtalan nyarat… Ja nem, őket már elküldték, csak addig kellett a befogadás, amíg a píárfotó el nem készült. A párocska kicsit szomorú, Totó kutyájuk szelleme néha odahajol a lelógó kezükhöz, nyalintana egyet, de minduntalan felrémlik neki egy másik kéz, Putyin keze, a jó illatú simogatása, s ilyenkor fintorogva fordul el. Hétfő este van, neki kellene már kezdeni annak a kib…szott jó könyvnek a baloldalról, de ez az átkozott Orbán most megint kavarja. Mindig kavarja, tisztára, mint Piszkos Fred. Kedden a Parlamentben kellene valamit mondani, valamit, mindegy is, hogy mit, csak az legyen a lényege, hogy orbántolvajgazembergyáva. Na de ezt minden nap elmondja Feri, meg hát az ő szájából elég rosszul hangzik bármi is, tudják ezt jól. Nincs más, jöjjön ki a napfényre az asszony, mutassa meg magát mint az ellenzék vezére, lehetséges miniszterelnök-jelöltje, nagy nap lesz, szűzbeszéd (mármint parlamenti), történelmi beszéd, az áldóját neki.

S láss csodát, kedden az Országgyűlésben valóban új entitás született: Gyurcsány Klára vagy Dobrev Ferenc, az ember, aki a szűzbeszédet hallgatta, már nem is nagyon tudta, ki áll a pulpituson. Hangra, alakra épp Klára, de a testtartás, a kimódolt, hamis gesztikuláció, a ripacs hangsúlyozás, az erőlködő semmitmondás meg tisztára Feri. Legszívesebben a tévénézőknek is maszkot osztana az ember, annyira bűzlik a beszéd a hamisságtól. Ezek akarnak itt történelmi leckét adni a harmadszor is kétharmaddal megválasztott kormánypárti képviselőknek? Sértegetni a több millió Fidesz-szavazót? Ez a barbár, bolsevik bagázs? Dobrev Ferenc felidézi az unió alapító atyáit, akik megteremtették a békét, a demokráciát, csak azt valahogy kifelejtette a történetből, hogy amikor az unió alapítói Nyugat-Európában ténylegesen békét és jólétet hoztak népeiknek, akkor az Apró–Dobrev család egy másik uniót szolgált, mint tudjuk, jó pénzért. Ezt az uniót Szovjetuniónak hívták, s ha nem történik meg a kelet-európai rendszerváltás, akkor még ma is azt szolgálnák, nyilván jól megfizetve most is, a hazájuk helyett.

Haza, szabadság, demokrácia. Mit jelent ezeknek mindez? Semmit. Volt éppen elég idejük, hogy bizonyítsanak. De megbuktak. Többszörösen és remélhetőleg végérvényesen. S tán néhány őskommunistát és pár fiatalt még el lehet hülyíteni a feris pólókkal meg a félrészeg hablatyolással, de sokan élnek még, akik nem felejtették el a bolsevik diktatúra, a Kádár–Apró-korszak rémtetteit, sem a Gyurcsány-kormány aljas gazemberségeit.

S ha netán bárkinek kétségei lettek volna, a keddi parlamenti felszólalás minden bizonnyal tökéletesen világossá tette: Dobrev Klára nem más, nem különb. Ő maga Gyurcsány Ferenc.