Román káoszkeringő

Nem kölcsönös magyar–román összeborulás kell, mindössze értelmes párbeszédre lenne szükség.

Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel tartott marosvásárhelyi sajtótájékoztatón 2020. december 2-án. Fotó: Kiss Gábor Forrás: MTI/Kiss Gábor

Öt év alatt nyolc miniszterelnököt fogyasztott el a román politika. A kilencedik, Ludovic Orban tavasz óta úgy próbál kormányozni, hogy közben nincs mögötte parlamenti többség. Hosszú hónapok óta minden egyes döntést késleltethet, akadályozhat vagy meghiúsíthat egy, a szociáldemokraták által vezényelt ad hoc kialakított törvényhozói erőfölény. Bukarestben a demokrácia ma azt jelenti, hogy a jobboldal úgy tesz, mintha kormányozna, a baloldal pedig hamisan ellenzékit játszik. A helyzet komikusnak tűnhet, de nem az, amikor olyan projekteket látunk elbukni a politikai káosz miatt, mint a fekete-tengeri gáz kitermelése, amely energetikai szempontból Romániának és a kelet-közép-európai térségnek is óriási előrelépést jelenthetett volna.

Ennek az évek óta tartó instabilitásnak vethet véget a vasárnapi választás. A feltételes mód használata azért fontos, mert az a jobbközép liberális koalíció, amely minden jel szerint többséget tud biztosítani az új kormánynak, könnyen gyors belső viták áldozata lehet. A Klaus Johannis-féle néppárti Nemzeti Liberális Párt mellett hatalmi pozícióba emelkedhet az ultraliberális, nagy egóval és ambíciókkal rendelkező, nálunk a Momentum romániai testvérpártjaként ismert Mentsétek meg Romániát Szövetség is. Hosszabb távon nem a békés együttélést ígéri ez a párosítás.

A bukaresti politika zűrzavarában azért van két biztos pont, közös nevező is. Hogyan bizonyítja meggyőzően egy valamirevaló román politikus Európa iránti elkötelezettségét? Magyarország, a magyar kormány, Orbán Viktor szidalmazásával, jó esetben bírálatával. És hogyan jelzi ugyanaz a pártember a szavazói felé patriotizmusát? Magyarország, a magyar kormány, Orbán Viktor és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), az erdélyi magyarok jogkövetelései­nek szidalmazásával, azok mumussá festésével. Egyszerű, de olajozott képlet ez, aki ezt nem vallja, az magyar vagy hazaáruló. Esetleg Putyin ügynöke. Magyarokkal egyezkedni Európa-ellenes, oroszos tempó – ezt sulykolja a titkosszolgálatokkal megerősített bukaresti média, a román elemzők, szakértők, stratégák tévedhetetlen kórusa.

Ebben az idilli tájban kell helyet csinálnia magának az RMDSZ-nek, amely a mostani választások előtt meglepően gyorsan tudott tető alá hozni egy összmagyar megállapodást az Erdélyi Magyar Szövetségbe tömörülő két kisebb párttal. Bukarestben valamiféle halvány garanciát a Magyarország, illetve a magyar képviselet elleni támadások mérséklésére csak az RMDSZ kormányzati szerepvállalása jelenthet. Ami természetesen akkor a leghatásosabb, ha a Kelemen Hunor vezette párt épp azt a néhány mandátumot adja a kormányozni vágyóknak, amely a parlamenti többséget biztosítja. Az érdek pillanatok alatt felülírja a magyarkártya bevetésének csábítását. Egy ilyen, az RMDSZ számára előnyös helyzetre van némi esély a vasárnapi választások után.

A magyar–román államközi viszony – legalábbis ami annak politikai részét illeti, gazdasági téren zavartalan az együttműködés – javításának célja nyilván az egyik fontos eleme lehetne az RMDSZ bukaresti hatalmi pozíciójának. Ennek megvalósításához túl sok reményt fűzni ma nem érdemes. Kétség sem fér ahhoz, hogy Romániával erősödne a markánsan körvonalazódó térségbeli összefogás. Nem kölcsönös magyar–román összeborulás kell, ideológiai testvériségre sem kell törekedni, mindössze pragmatikus, érdekek mentén kialakítandó megállapodásokra, értelmes párbeszédre lenne szükség. Bukarest ezt egyelőre nem akarja megérteni.