Az ördög és a művészet

Öt százalékkal többen jelentkeztek az idén a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, mint tavaly. Jelentéktelennek tűnő hír ez, máskor észre sem venné egy sokat látott hírfogyasztó. Ám mint azt tudjuk, ezen az egyetemen jelent meg nemrég a patás ördög Vidnyánszky Attila képében, és kénköves leheletével azonmód elfonnyasztotta a tanszabadság bimbózó virágát, sárba tiporta az egyetemi autonómiát, és még a református egyháznak sem átallotta visszaadni az Ódry Színpadot. Menekült is onnan minden magára valamit adó libernyák, azzal kürtölve tele a világ nemzetközivé lett részét Berlintől Brüsszelen át Amerikáig, hogy Orbán diktatúrája már megint ledöntötte a szabadság utolsó bástyáját.

Erre tessék, jön ezerkétszáz, a fejét magasra emelő, tekintetét konokul előre szegező ifjú, befizeti a jelentkezés díját, és azt gondolja magában, beszélhetnek a sajátjukon kívül más álláspontot elviselni nem tudók bármit, az ő álmaikat nem lehet elvenni. Ők akkor is megtanulják a színészmesterséget vagy a filmkészítés ezernyi titkát. Nyilván már gépelik sötét odvaikban a savanyú ábrázatú áltudósok a megcáfolhatatlan tanulmányt arról, hogy ez a jelenség is bizonyítja, a magyar genetikailag alattvaló, direkt élvezi a rabságot, és perverz örömöt jelent sokaknak, ha Vidnyánszkyék beléjük delejezik ósdi, visszamaradott nemzeti, keresztény, konzervatív világlátásukat. Sehogy sem érdemeljük mi meg a balliberálisok haladó eszmékre épülő szabad művészetét.

Pedig az elvtársak mindent elkövettek. A visszajelzésekből kiderült, hogy szívós, kitartó munkával végigjártak minden középiskolát, ahol drámatagozat vagy valamiféle művészképzés folyik, és szemérmetlen agresszivitással agitáltak a megújuló SZFE ellen. Próbáltak minden potenciális jelentkezőt lebeszélni. A jelek szerint szerencsére nem valami nagy hatékonysággal.

Nyilván nem tett jót az egyetem nimbuszának az sem, hogy jószerivel nem merik megnevezni a leendő tanárokat, mert amikor valakiről kiderül, hogy szóba állt az új vezetéssel, olyan kegyetlen megsemmisítő gépezet kezdi el bedarálni, amilyet a legádázabb ellenségünknek sem kívánunk. Akár egy Kossuth-díjas rendezőről is kiderülhet hirtelen, hogy agyilag zokni a filmezéshez, de azt alapból megkapja bárki, hogy kirekesztő, náci gazember, mert nem tetováltatta a homlokára, hogy freeFSZE. Istenem, mennyire felemelő, hogy a fiatalokat, leendő művészeinket ez egyre kevésbé érdekli.

Szép lassan a helyére kerül tehát minden. A már említett patás ördögről is kiderül hamarosan, hogy valóban betette undorító lábát az SZFE-re, de még véletlenül sem Vidnyánszky Attila képében.

Ha egy kicsit megkapirgáljuk, hogy az a fene nagy függetlenség, amit úgy féltenek az egyetemet eddig megszálló szekta tagjai, mit is jelent igazából, elég érdekes szövevényt találunk. Elég, ha vetünk egy pillantást a legutóbbi eseményekre, amikor is Niedermüller Péter DK-s polgármester hatszáz, művészetre szomjazó kisdiák jövőjét kockáztatva ripacs melldöngetéssel állt ki a mozgalommá sehogy sem terebélyesedő free­SZFE galeri mellett, és hozzájuk vágta a zeneiskola számára felújított épületet. Nem számított semmi, csak a löttyös indulat, amivel a valóban szörnyű képződmény szerint borsot lehet törni Orbán Viktor orra alá. Innen pedig már csak egy lépés, hogy megértsük, ki akar a színművészeti átalakítása körül mesterségesen kavart botrányból is politikai tőkét kovácsolni. Már a körbeszalagozott épületfoglalás idején is szállingóztak a hírek, hogy az ő emberei szítják a fellángolni sehogyan sem akaró forradalom pislákoló tüzét a félrevezetett diákok között.

A megfejtéseket minél többen osszák meg egymás között!