Egy apró Momentum

Gyurcsány most megengedi Fekete-Győrnek és Jakab Péternek is, hogy kiélhesse legalább néhány pillanatig a miniszterelnök-jelölt-jelöltség bódító érzését.

Fotó: Illyés Tibor

Olyan az egész, mintha egy megye kettőben játszó csapat tagjai azzal hencegnének félrészegen a Harmadik félidőhöz címzett kocsmában, hogy ők bizony lenyomnák a Barcelonát. Mit lenyomnák? Messi elbujdokolna szégyenében, vagy önként bevallaná, hogy adócsaló és börtönbe vonulna.

Na, ez a Momentum, amikor hatalmi ábrándokat kerget. Nem akarnék abba a hibába esni, amiért őket kritizálom, tehát távol álljon tőlem, hogy lenézzem a képességeiket. De ordító amatörizmusukon iszonyatosan jót kacagtam. Nem tudom, észrevették-e, hogy Fekete-Győr András, a pártocska elnöke csütörtökön bemondta egy rádióinterjúban, hogy lázas munka folyik a szervezeten belül, amelynek eredményeképpen heteken belül eldől, elindul-e a miniszterelnök-jelöltek előválasztásán.

Előző vasárnap viszont egy tévéműsorban Orosz Anna momentumos politikus letorkolta Kunhalmi Ágnes szocialista potentátot, amikor az azt állította, Fekete-Győr már bejelentette indulását. „András még nem (jelentette be – a szerk.), februárban fogjuk.” Majd, mint aki vackorba harapott, bánni kezdte locsogását. Nem mintha bárkiben is kétségek lennének afelől, hogy az olimpiagyilkos indulni fog, mégis röhejes, ha egy samesza egy héttel előbb bejelenti ezt annál, amikor ő még a súlyos töprengés fázisáról nyilatkozik, vagyis hazudik a választóknak.

Elenyésző persze azok száma, akiknek most szégyenkezniük kell ­emiatt. Saját bevallásuk szerint taglétszámuk eléri akár a négyezret is, ha a labdaszedőket is beleszámoljuk. Ez szerintem érthetetlenül sok, de még magyar viszonylatban sem alkalmas arra, hogy akkora szája legyen valakinek, mint a bécsi kapu. És lehet, mind a négyezernek volt ÁVO-s a pereputtyában, de a bebörtönzéssel, elüldözéssel és vagyonelkobzással kapcsolatban akkor is óvatosabban nyilatkozgatnék a helyükben. Mert értem én, hogy meg kell felelni az új gazdának, akinek úgy borultak a keblére, mint fogadott testvérük, a szintén következetes és szavahihető Jobbik. De Gyurcsány nem fogja elfelejteni, hogy eleddig folyamatosan ellene politizáltak, sőt a közéletből való eltakarítására szerveződtek eleve.

Úgyhogy Feri most nagy kegyesen megengedi Fekete-Győrnek és Jakab Péternek is, hogy kiélhesse legalább néhány pillanatig a miniszterelnök-jelölt-jelöltség bódító érzését, de már bejelentette, hogy az előre kihirdetett választási siker javarészt a DK-soknak lesz köszönhető. Vagyis az lesz a kormányfő a balliberális álomvilágban, akit ő mond. Bandi és Peti pedig pakoljon el szépen a színjáték után. Mindezt látva, ha belegondolunk önmeghatározásukba, miszerint ők a XXI. század új politikai erői, akik istentelen progresszivitásuk segítségével majd rendbe tesznek itt mindent, amit a maradi tehetségtelenek tönkretettek, az ember utálni kezdi az egész XXI. századot. (Nagy Ferótól én kérek elnézést!)

A legérthetetlenebb a magyar választópolgárok viselkedése. Laikusok számára is jól kivehető ugyanis, hogy a moslékkoalíciót csak az Orbán-fóbia tartja össze. Ezeknek azon túl, hogy Orbánék lopnak, ezért el kell őket zavarni, nincs semmilyen mondanivalójuk a magyar társadalom számára. Feltéve, de nem megengedve, hogy egy fikarcnyit is igazuk van, akkor mindebből az következik, hogy semmi másért nem óhajtják oly hőn a hatalmat, csak mert ők akarnak lopni. Jó, a Momentum még szeretné eltüntetni a Kárpát-medencéből a határon túlra szorult nemzettestvéreink politikai szervezeteit is, ezért buzdít – egyébként sikertelenül – rendre az ellenfeleik támogatására. Egy balliberálisnak mindig is fontosabb az ideológia, mint a nemzettudat.

Akkor viszont magyarázza már el nekem valaki, mi tetszik ebben a szedett-vetett bandában az ország csaknem felének?