Modern párbaj

A Nyugat-Európában megerősödött balliberális erők és a velük szinte teljesen azonosulni képes kereszténydemokraták néznek farkasszemet Közép-Európa uralkodó pártjaival.

Párizs, 2021. április 29. Emmanuel Macron francia elnök a francia szakszervezetek képviselõivel folytat megbeszélést a párizsi Elysée-palotában 2021. április 29-én. MTI/EPA pool/Yoan Valat Fotó: Yoan Valat

Emmanuel Macron szerdai, Napóleon halálának 200. évfordulója alkalmából elmondott beszéde akár a ma kezdődő EU-csúcs nyitánya is lehetne. A köztársasági elnök – a balliberális politikai erők legnagyobb bánatára – inkább pozitív, mint negatív képet festett a francia történelem egyik legnagyobb alakjáról. Macron a nemzeti szuverenitás védelmezőjeként és nemzetépítőként méltatta Napóleont. A hivatalos megemlékezés ellen tiltakozóknak pedig azt üzente: nem kíván engedni azoknak, akik el akarják törölni a múltat.

Macron talán már a jövő évi választásokra gondolt, a jobboldali szavazók kegyeit keresve utasította el határozottan a nyugati világban elterjedt „cancel culture-t”, hiszen jól tudja: Marine Le Pen már a sarkában van. A magát centristaként és a globalizáció híveként jellemző Macron, valamint a francia szuverenitást védelmező Le Pen versenye nem csak Franciaország jövője szempontjából fontos. Rivalizálásuk megtestesíti mindazt, amiről Európa ma heves társadalmi vitát folytat: föderális Európa a nemzetek Európája ellen, balliberális tanok a konzervatív-keresztény szellemiséggel szemben, nyitott kapuk politikája kontra bevándorlásellenesség, az LMBTQ-jogok kiterjesztése a családtámogatási politika ellen. Azt is mondhatnánk: a liberális Nyugat-Európa számos kérdésben szembekerült a hagyományaihoz ragaszkodó Közép-Európával. – Kérdéses, hogy képesek lesznek-e a posztkeresztény és posztnemzeti társadalmak egy stabil Nyugat-Európát kiépíteni – mondta kedden egy szlovák lapinterjúban Orbán Viktor. A miniszterelnök kifejtette: sokkal jobban meg van győződve Közép-Európa jövőjéről.

Az EU törésponthoz ért. A Nyugat-Európában megerősödött balliberális erők és a velük szinte teljesen azonosulni képes kereszténydemokraták éppen a fent említett kérdésekben néznek farkasszemet Közép-Európa uralkodó pártjaival. A magyar jobboldal, a lengyel konzervatívok, a szlovák szociáldemokraták, de még a cseh kommunisták is ugyanazt akarják: hagyják már végre békén őket! Az EU valaha a tagállamai közötti hatékony gazdasági együttműködés és szabadpiaca miatt vált nemzetközi példaképpé, ma azonban az Amerikából és a Netflix-kultúrvilágból importált torz ideológiai nyomásgyakorlás jellemzi, a „mi jobbak vagyunk, mint ti” elvű politizálás.

E vélt szellemi fölénnyel akarják a „nyugatiak” rákényszeríteni a „keletiekre” a „még több Európát”, a nemzetek feletti kontrollt, a minél több ügyben történő közös uniós politika kialakítását. A tagállamok közötti szoros együttműködésnek természetesen nincs alternatívája, főleg egy olyan bizonytalan korszakban, amelyben a nagyhatalmak egymásnak feszülnek, Európa pedig egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül. Az „egyre szorosabb uniónak” – amelynek filozófiája Nagy-Britanniát kikergette az unióból – azonban egy ponton megálljt kell parancsolni. Az unió reakcióideje lassú. A nemzetek mozgásterének szűkítése eredményezte például azt, hogy döcögve halad az oltási program, de a bevándorlással is bajban lennénk, ha Magyarország és Ausztria nem erősítette volna meg saját határainak a védelmét. Ma is a közös európai megoldásra várnánk.

A föderalisták a ma kezdődő csúcstalálkozón is közös európai megoldást szorgalmaznak: a világjárványból adódó gazdasági és egészségügyi problémákat fiskális és egészségügyi unió létrehozásával, közös hitelfelvételi és adópolitikával orvosolnák. Varga Judit igazságügyi miniszter hangsúlyozta: Magyarország a munkaalapú társadalomra, a családpolitikára, a nemzeti identitásra és a versenyképesség pilléreire épülő modellt fogja képviselni Portóban.

Ragaszkodjunk hagyományainkhoz! A múltat úgysem lehet eltörölni.

(Borítókép forrása: MTI/EPA pool/Yoan Valat)