Magából kivetkőző Európa

Ursula Von der Leyen egyenesen úgy beszélt, mintha attól tartana, Soros Alex birodalmi koronaherceg bizalmatlansági indítványt nyújt be ellene.

European Commission President Ursula Von Der Leyen gives a press conference on 'NextGenerationEU', the Recovery Plan for Europe at the European Commission in Brussels on June 15, 2021. (Photo by STEPHANIE LECOCQ / POOL / AFP) Fotó: STEPHANIE LECOCQ

Munka hadának a lépte dobogott – komolyan vették a mozgalmi feladatot, és derekasan megdolgoztak tegnap az Európai Parlament balliberális képviselői a (fizetésükön felüli) 116 ezer forintos napidíjért, amiből fájront után futja egy elzászi húsos káposztára, esetleg a strasbourgi ülésheteken nem ritka pásztorórára is. A dolgos szerda után igazán nem érezheti úgy az európai adófizető, hogy elherdálják a pénzét! A balliberális többségnek köszönhetően a képviselők nem kevesebb, mint hat órát áldoztak értékes idejükből hazánkra, főleg a gyermekvédelmi törvényre, a világ alighanem legismertebb ismeretlen jogszabályára. Ahogy a Klubrádió körüli uniós nekibuzdulás idején Arató András nevezte az adót a legismertebb ismeretlen rádiónak – lehet ugyan magyartudás nélkül is hallgatni, de nincs sok értelme –, úgy most a törvényünk fut be hasonló pályát az EU gépezetében. A strasbourgi vitából úgy tűnik ugyanis, a tényleges tartalmával nem minden felszólaló ismerkedett meg, pedig angolul is hozzáférhető.

Nem is ez volt itt a lényeg. A haladár mozgalom logikája szerint előbbre való most a kultúrharc élezése („Repülj, te lángoló, szivárvány zászló…”), illetve a hatalomváltás igénye, hogy a fő baloldali értékről, a pénzcsapról se feledkezzünk el. Azt akarják elérni, amit a vitában felszólaló Dobrev Klára és Cseh Katalin nem rejtett véka alá: az európai intézményeknek szankciókkal kellene szembeszállniuk a magyar kormánnyal. Értsd: avatkozzanak be pénzmegvonással is a 2022-es magyar választásokba. Ehhez gyűjt muníciót a már a Szabó családot is lepipáló jogállamisági szappanopera, a 007-es ügynökkel (vagy cikkellyel?) való örökös fenyegetés. (Ez utóbbit kiáltotta ki a sajtó az EU atombombájának. A papírtigris nagyot bődült.) Az európai bizottsági felszólalásokból most az derült ki, „Európa kormánya” nem akar a szájmunkában adósa lenni a parlamentnek. Von der Leyen egyenesen úgy beszélt, mintha attól tartana, Soros Alex birodalmi koronaherceg bizalmatlansági indítványt nyújt be ellene.

A kultúrharc a végtelenségig folytatódik majd, csak az egyes epizódok lesznek mindig mások. Nemrég azon kajánkodtunk e hasábokon, hogy jobb ma tojótyúknak lenni Európában, mint őshonos kisebbséginek – előbbieket garantált jogok illetik meg, az utóbbiakat nem –, de amikor majd a még menzesszel bajlódó, de már transznemű férfiak (igen, már vannak róluk hírek) is az erdélyi magyarok előtt férnek az uniós jognak asztalához, az nem lesz vicces. Kettős mérce ez; a nemzeti kisebbségek jogait csak néhány ország képviselői tartják fontosnak Európában.

A gyomorfordító slusszpoén a szomorú történetben Cyrus Engerer személye. Az egész európai baloldalon nem találtak alkalmasabb személyt a magyar törvény kipellengérezésének előkészítésére, mint ezt a máltait, akit bíróság ítélt el a volt homoszexuális partnerét lejárató bosszúpornóért. 2014-ben még Engerer is kínosnak érezte, hogy induljon az európai választásokon. De öt évre rá már indult, most pedig egyenesen testhez álló feladatnak tartja, hogy ő védelmezze a magyarországi (!) szexuális propagandát. Egészen eddig azt gondoltuk volna, azért választunk (nem szexbűnöző) képviselőket az Országgyűlésbe, hogy ők hozzák ilyen ügyben a törvényeinket – lám, tévedtünk. A tévében egy elemző – aki úgy nézett ki, és úgy is hangzott, mint akit 1959-ből felejtettek itt – mentegette Engerert (régi már az ügy, és csak felfüggesztettet kapott), de elismerte, „rossz az optikája”. Finoman szólva az. Olyan, mint a tréfás teleszkóp a vurstliban: mátkának mutatja a nagymamát, vasorrú bábának a menyasszonyt. Torzkép, a magából kivetkőző Európa torzképe.

(Borítókép forrása: AFP)