Vagyunk, akik vagyunk, van múltunk, és szemhatárunk is tovább tart, mintsem hogy mit fog majd írni rólunk a holnapi Politico vagy a Guardian. Európa ma mi vagyunk. Európa ide húzódott vissza, ide menekült. Ugyanis hazugság mindaz, amit ma „európai értékeknek” neveznek a lótuszevők, a Kirké szigetén disznóvá változtatottak. Nem, nem európai érték a homoszexualitás, a hetvenkét-féle nemi identitás, nem európai érték a queer „királynő” az óvodában (pfúj!).

Az a baj ezzel az európai „progresszióval”, a „megvilágosodottakkal”, hogy fogalmuk sincs, kicsodák ők maguk. Miképpen arról sincsen, hogy mivel is üssék agyon az időt jó dolgukban. Ezért aztán állandóan fel akarnak szabadítani valakiket, és egyre fogynak a felszabadítandók, úgyhogy egyre rémesebb, egyre betegebb, egyre ocsmányabb kisebbségek felé kell fordulniuk, s azokat „felszabadítaniuk”. Hogy aztán beírhassák az őrsi naplóba, ami a régi viccben állt: A Zalka Máté úttörőcsapat ma átkísért a zebrán egy vak nénit. Azért kellett hozzá az egész csapat, mert a néni nem akart átmenni… Nincsen közünk már ezekhez. Járják a maguk útját, menjenek át a szivárvány alatt. De Közép-Európát meg kell védenünk. Mert – mondom újra és újra – Európa ma mi vagyunk. Varsó, Krakkó, Prága, Budapest, Kassa, Kolozsvár és Brassó, Zágráb, Belgrád, a Baltikum és Szentpétervár – ez Európa. És Pozsony. Európa ott van, ahol vannak gótikus katedrálisok. Vagy ortodox bazilikák.

Most Pozsonyban ezt az Európát támadták meg, ocsmány, undorító módon, ocsmány, undorító jelszavakat firkálva a pozsonyi templomok falára. Nyilvánvaló, hogy a provokáció miatt választották beteg, torz, undorító létezésük kivetülésének éppen a templomokat. Mert éppen a templomokban nincsen semmi keresnivalójuk, és éppen a templomaink jelentik európaiságunk legfőbb jelképeit, szimbólumait. Ezért kenik össze önmagukkal ezek a véglények.

„Isten transznemű”, „Jön a homoszexuális-forradalom” – ilyesmiket firkálnak Isten házára. Hiszen aki beteg és torz és még gonosz is, az szeretne mindent betegnek és torznak és gonosznak látni – még az Urat is.

Nem. Isten nem transz. És a világot sem ilyennek teremtette. A világ szép, a világ harmonikus. A világnak vannak törvényei, a világban van biológia, vannak nemek és genitáliák és gének, van férfi és nő. Minden más: abnormális. Mi pedig szívesen toleráljuk és tűrjük, sőt szeretjük is abnormális felebarátainkat, egészen addig, ameddig ezt lehetővé teszik.

Ám amikor beletoljátok önmagatokat a legbelső életünkbe, amikor betolakodtok a gyermekeink világába, amikor összekenitek önmagatokkal a templomaink falát, amikor megpróbáltok egy olyan világot összehazudozni az ilyesmire mindig kapható „progresszív” és anarchista és (szélső)baloldali politikai erőkkel és a médiájukkal, amelyben „szép a rút és rút a szép”, akkor vége a türelemnek, a toleranciának és a megértésnek. Főleg pedig a szeretetnek. A „homoszexuális-forradalmatok” pedig le lesz törve. És el lesz takarítva. Remélem, megértettétek…