Most Pozsonyban ezt az Európát támadták meg, ocsmány, undorító módon, ocsmány, undorító jelszavakat firkálva a pozsonyi templomok falára. Nyilvánvaló, hogy a provokáció miatt választották beteg, torz, undorító létezésük kivetülésének éppen a templomokat. Mert éppen a templomokban nincsen semmi keresnivalójuk, és éppen a templomaink jelentik európaiságunk legfőbb jelképeit, szimbólumait. Ezért kenik össze önmagukkal ezek a véglények.

„Isten transznemű”, „Jön a homoszexuális-forradalom” – ilyesmiket firkálnak Isten házára. Hiszen aki beteg és torz és még gonosz is, az szeretne mindent betegnek és torznak és gonosznak látni – még az Urat is.

Nem. Isten nem transz. És a világot sem ilyennek teremtette. A világ szép, a világ harmonikus. A világnak vannak törvényei, a világban van biológia, vannak nemek és genitáliák és gének, van férfi és nő. Minden más: abnormális. Mi pedig szívesen toleráljuk és tűrjük, sőt szeretjük is abnormális felebarátainkat, egészen addig, ameddig ezt lehetővé teszik.

Ám amikor beletoljátok önmagatokat a legbelső életünkbe, amikor betolakodtok a gyermekeink világába, amikor összekenitek önmagatokkal a templomaink falát, amikor megpróbáltok egy olyan világot összehazudozni az ilyesmire mindig kapható „progresszív” és anarchista és (szélső)baloldali politikai erőkkel és a médiájukkal, amelyben „szép a rút és rút a szép”, akkor vége a türelemnek, a toleranciának és a megértésnek. Főleg pedig a szeretetnek. A „homoszexuális-forradalmatok” pedig le lesz törve. És el lesz takarítva. Remélem, megértettétek…