Mint azt a haladó baloldal még haladóbb propagandistáitól tudjuk, Soros-terv nem létezik. A több nemzet gazdaságát, valutáját pusztán emberbaráti szeretetből tönkretenni szándékozó spekuláns csupán írói munkássága részeként fejtette ki már 2015-ben abbéli elképzeléseit, hogy azokat az országokat, amelyek nem támogatják oly módon a migrációt, ahogy azt ő elképzeli, pénzügyi források megvonásával kell sújtani az Európai Unión belül.
Ám ezt a fantasztikus ötletét még véletlenül sem népszerűsítette olyankor, amikor az elmúlt években több alkalommal a legkülönbözőbb rangú és rendű uniós vezetőkkel tárgyalt személyesen. Az említett vezetők gondolatátvitel vagy a pórnép által még ismeretlen kvantummechanikai eljárások során világosodtak meg, és kezdték ugyanazt vallani, mint a spekuláns. Legutóbbi cikkében is csak szőrmentén, a migráció szót ki sem ejtve fogalmazta meg olthatatlan vágyát arra vonatkozóan, hogy Magyarországot és Lengyelországot meg kell büntetni, mert nem állnak be abba a sorba, amit nem az általa lefizetett politikusok és bürokraták állítottak fel, csak úgy keletkezett magától. (Nyilván sokan vakargatják szívesen annak a disznónak a hátát, amelyik sokat fial.) Így aztán egyértelműen csak a véletlen műve, hogy ismételten olyan érzésünk van, mintha az Európai Unió szervezetei a nem létező Soros-tervet hajtanák végre, amikor homályos jogállamisági feltételekhez kötnék az uniós pénzek folyósítását. Vagy amikor azt tapasztaljuk, hogy csak az a jogállam, ahol feltétel nélkül befogadnak minden illegális bevándorlót, akiről azt sem tudni, honnan jött, hogy hívják, hány éves és mit akar.
Felfoghatatlan, hogy a nem létező Soros-terv által végső célként vizionált kevert népességen alapuló, multikulturális nyitott társadalom, amely Európai Egyesült Államok néven ölt testet a Soros-hívek írói munkásságában, hogyan és főleg miért talál oly sok követőre az európai politikusok és bürokraták körében. Épelméjű ember azt látja, hogy amint elhangzanak ezek a bűvös szavak, a balliberális lények szeme kifordul, szembogaruk beopálosodik, és zombiként mennek a vénember által kijelölt irányba. Különösen érthetetlen a választott képviselők viselkedése, mert őket bizonyosan nem azzal a felhatalmazással küldték oda választóik, hogy mondjanak le minden nemzeti szuverenitásról, adják fel minden identitásukat, főleg a nemzetit, és szolgálják ezt a hagymázas eszmét.
Nem elég tudni, bizonyítani kellene, ezért csak a sorok közé bújtatva fogalmazom meg a huncut kis koboldként a tudatom mélyére befészkelődött kérdést: Csak nem megvette őket kilóra a nem létező terv alkotója? De rögtön a számra is kell ütnöm, mert ha van is igazság a sejtés mögött, az bizonyára nem érvényes a hazai balliberális ellenzékre. Ők ezt nem a pénzért csinálják. Vagy legalábbis nem csak azért. Tehát ha azt látjuk, hogy Gyurcsányné és társai milliókat kapnak a saját hazájuk elleni propagandára, az nem azt jelenti, hogy csupán pénzért gazemberkednek. Teszik ezt ők meggyőződésből, a tőlük eltérően gondolkodók iránt érzett olthatatlan gyűlölet által vezérelve is. Ezért mondjuk ki bátran újra és újra: nem kérünk az Európai Egyesült Államokból, nem kérünk a migrációból, nem kérünk a Soros-tervből! Nem adunk föl többet a nemzeti önállóságból, nem engedjük, hogy Szovjetuniót kreáljanak az Európai Unióból, ahol a hazug egyenlőség jegyében az erősek diktálnak a kisebbeknek.
Azt írta József Attila a világmegváltó eszmékből való kiábrándultságában: „Talán dünnyögj egy új mesét, / fasiszta kommunizmusét”. De ez nem azt jelenti, hogy a balliberálisoké (plusz Jobbik!) a jövő. Épp ellenkezőleg! El lehet húzni, elvtársak…
