Ami nekem megint jobban fáj, az a demokratikus ellenzék határozott, közérthető, mégis szakszerű hangja. Arról, hogy ez így miért jelent egy újabb koporsószöget a demokráciában. Hiányzik az az innovatív ötlet, amellyel ha feltartóztatni nem is feltétlen tudják a parlamenti úthengert, azért országnak-világnak megmutatják, hogy itt kifejezetten a hatalommal való csúnya visszaélés esetével állunk szembe.
Hiányolom azokat a konkrét terveket – nem derült égből villámcsapásként jött ám ez a törvényjavaslat ide –, hogy mégis, mit tesznek, mire készülnek most. Megadják magukat ismét a végzetszerű sorsnak, vagy mégiscsak megpróbálnak alakítói lenni az eseménynek?
A teljes cikket itt olvashatja.
(Népszava, 2011. július 12.)
Tíz Gidrán harcjármű érkezik Tatára