A Tisza mentén mindenki az árral küzd

Kritikus szakaszához érkezett a példátlan méreteket öltő tiszai árvíz elleni védekezés, a neheze még csak most következik – hallhattuk az elmúlt napokban. A Magyar Nemzet tudósítói az árvíz elleni heroikus küzdelem fontos epizódjairól számolnak be riportjukban. Tószegen munkatársunk ottjártakor, szerdán tetőzött a Tisza. A Felső-Tisza vidékén már levonult az ár, ám a lassú apadás miatt itt is elhúzódó védekezésre kell számítani.- Hacsak nem akar fürdeni egyet, ne azzal kezdje, hol a leggyengébb a gát. Tegnapelőtt az összes riporter ezzel „indított”, mintha az eredményes védekezés nem is lett volna hír nekik. Az emberek kissé rugalmatlanul reagáltak, még az is felvetődött, hogy a következőt, aki ezt kérdi, egyszerűen bedobják a vízbe – vigyorodik el kísérőm a gáton.Az ötezer lakost és kétezer ingatlant számláló Tószegen járunk, Jász-Nagykun-Szolnok megye egyik, az árvízi ostromnak leginkább kitett településén: a környező falvakat – Tiszavárkonyt, Vezsenyt, Tiszajenőt – már ki is kellett költöztetni. Tószegen ez a veszély nem fenyeget: ha a gátak bírják, „megússza” a falu.- Ez persze nem jelenti azt, hogy minden rendben. A tószegiek az utóbbi időben sokat kaptak a rosszból. Jöjjenek, megmutatom, mire gondolok – mondja a gumicsizmás, gyakorlónadrágot és zöld pólót viselő kísérőnk. Nem más ő, mint Papp István polgármester, aki fellépdel a gátra vezető, nedves homokzsákokból emelt alkalmi lépcsőn. Innen máris letekinthetünk az alattunk jó tízméteres szintkülönbséggel elterülő utcára. Velünk szemben a település belsejébe vezető elterpeszkedő vízfolyam, hátunk mögött, a vízfolyás medrére pont merőlegesen, a megduzzadt Tisza.- A Gerje lecsapolózsilip fölött állunk: ez a legveszélyesebb hely. Normális körülmények közepette összegyűjti és a Tiszába vezeti a belvizet, most éppen fordítva: a Tisza vizét hozza a faluba. Ezért erősítjük ezt a gátat. Ha átszakadna, az egész települést elöntené a víz, s a házak végig a tetőkig érő vízben állnának – mutat az alattunk sorakozó épületekre Papp István.- És az egész csak néhány centiméter kérdése – fordulunk a Tisza felé. A folyó amúgy 3,5 kilométerre húzódik a falu gátjától – most úgy tűnik, hogy a szürkés víztömeg közvetlenül a gát szintje alatt húzódik. A vízállás jó hetven centivel magasabb, mint a tavaly ilyenkor mért legmagasabb érték. Az akkori adatot a gát tövében álló jókora kőtömb felirata őrzi: „Árvízszint 1999. március 22.: 974 centi.” A szolnoki vízmérce szerint idén 1041...- Reggel óta stagnál. Ha estig nem emelkedik, úgy tekinthetjük, hogy végre tetőzött – sóhajtja a polgármester. – Már tizenöt napja küzdünk, de még legalább öt nap, mire 950 centiméter alá esik a vízszint. Eddig nyolcvanezer köbméter homoknál s félmillió kihordott homokzsáknál tartunk – tette hozzá. Ezt a vonalat mindenképpen tartani kell: az Árpád út végig a gát oldalába épült; több tucat ház válna lakhatatlanná, ha a töltésen átbukna a víz, s a két főbb utunk, a Széchenyi és a Károlyi út is tocsogóvá alakulna. Eddig mindössze tizennyolc épületet nyilvánítottak veszélyesnek, s összesen tíz főnek kellett elhagynia az otthonát. Ők sem mentek messzire: falubeli rokonaik szállásolták el őket.Önkénteseka gátakonTeát, kávét, süteményt osztó aszszonyok szakítják félbe a polgármester beszámolóját. Papp István alig bírja elhárítani az unszolást. – Ma már vagy három kávét ittam – sóhajtja -, de nem lehet visszautasítani őket: így segítik a gáton dolgozókat.A süteményt osztogatók lassan haladnak: valamennyi dolgozót megkínálják. A segítők főleg Kiskunmajsáról és Herendről érkeztek. Kiskunmajsa „anyatelepülésnek” számít itt, állítólag még a török időkben menekült oda egy csoport Tószegről. – A gátakon vannak még a hétfőn érkezett önkéntesek is: a tószegi ember nehezen fogadja be az idegent, de ezek dolgos gyerekek. Le a kalappal előttük – mondja kísérőnk.A „gyerekek” csakugyan dolgosak: a falut övező, kifli alakú gát öt kilométeréből 1800 métert erősítettek meg az önkéntesek. A százfős, fiatalokból álló csoport hétfőn érkezett a faluba. Az iskola tornatermében kaptak szállást, azóta váltott műszakban, gyakorlatilag megszakítás nélkül dolgoznak.- A keddi nap szerencsésen alakult: éjszaka még aludni is tudtunk. Éjjeli műszakra számítottunk, de végül úgy esett, hogy este fél tízkor ledőlhettünk, mert úgy ítéltük meg, hogy reggel nagyobb szükség lesz a pihent erőre – avat be a védekezés taktikai szempontjaiba a fiatalokból álló önkéntesek egyike a falu déli határában álló lovarda udvarán, amelyik az árvíz idejére ideiglenes homoklerakattá alakult át: félmeztelen, verejtékben úszó fiatalok pakolják, idősebb helybéliek töltik, traktorok és markolók szállítják a zsákokat. S hogy miért vállalták a munkát?- Jó érzés segíteni másokon – véli határozatlanul az egyikük. – Kötelességemnek éreztem, hogy segítsek – toldja meg a társa. – Pusztán csak kalandvágyból – von vállat a harmadik. – A '70-es árvíznél nem lehettem itt, gondoltam, ebből kár lenne kimaradni... Legalább lesz mit mesélni az unokáimnak – teszi hozzá.A gát tetejéről bármerre néz, csak vizet lát az ember. – Gyönyörű rét volt itt – mutat maga elé a polgármester. Csak abban reménykedhet a település, hogy néhány héten belül elfogadható szintre csökken a vízállás. Akkorra várják a zöldárt: ha nem lesz elég helye, a gát túloldalán talál magának területet. A töltéseknek így is három tonna nyomást kell kibírniuk, nem szólva a buzgárok rombolásáról.A vízben ekkor szürke árny mozdul: törpeharcsa. – Láttunk már néhányat belőlük: túlélték a ciánt – árulja el kísérőnk. – Ha az embereknek nem is, a halaknak legalább használ ez a helyzet: óriási ívási területük lesz. Hiába, minden rosszban van valami jó.Ekkor már ismét a faluban járunk. A kocsma előtt furcsa kép: sehol senki. – Szesztilalom van – mosolyog Papp István. Igaza van: illúzióromboló lenne, ha a kocsma előtt zsúfolt parkoló várna, míg mások megszakadnak a gátakon. A falubeliek elfogadták a döntést; csak abban reménykednek, hogy húsvétra változik a helyzet.ElhúzódóvédekezésLassan visszahúzódnak eredeti medrükbe a folyók, visszatér a nyugalom a felső-Tisza-vidéki települések életébe. Az utómunkálatok akár május végéig is elhúzódhatnak, ha nem érkezik újabb árhullám. Aki felújította az 1998-as árvíz vagy a tavalyi belvíz miatt megsérült házát, most kezdheti újra a munkát. A kitelepítettek az utolsó percekig maradtak és reménykedtek. Senki sem hagyta ott szívesen a lakását, élete munkájával felépített otthonát. Még most is dolgoznak az önkormányzat, a vízügy és a katasztrófavédelem dolgozói, a katonák, határőrök és a speciális mentőosztagok, de a lakosság nagyobb része is a gátakon van. Tokaj térségében, amerre a szem ellátott, mindent víz borított. Több helyen útlezárások nehezítik a munkába járást és a közlekedést.- Nagyon nehéz időszakot zárunk – kezdi a beszélgetést Fazekas László, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője. – A Tiszán Tiszabercel és a Lónyai-főcsatornán Kótaj térségében minden eddigit meghaladó vízszint miatt – a kormányrendelettel összhangban – intézkedéseket vezettünk be. Több helyen nyúlgáttal magasítottuk a töltéseket, és a legkülönbözőbb árvízi jelenségek ellen védekezünk. A héten már olyan alacsony árvízszintek alakulnak ki a Tisza felső szakaszán és a Lónyai-főcsatornán, hogy be tudjuk fejezni a rendkívüli védekezést. Az árvízvédelmi töltések nincsenek a kormányrendeletben előírt szintre kiépítve, ezért a védekezés maga is sokba került. A Felső-Tisza vidékén 260 kilométer töltésszakasz megerősítését tervezzük.Fodor Lajost, Kótaj polgármesterét a '98-as árvízben is kritikussá vált 9-es főfolyásnál találjuk.- Jelenleg is intenzív a figyelőszolgálat településünkön – mondja. – Sajnálatosnak tartom, hogy egyes médiumok eltúlozták a helyzetet. Kitelepítésre nem került sor, azonban a belvíz már hosszú ideje gondokat okoz. A töltéseknél tiszta víz formájában észlelhető csorgás, ez lehetővé teszi, hogy a töltésből kifolyjon a víz, és szárazon maradjon. Ha nem így történne, és beletaposnánk, a töltések komolyabb elázása fenyegetne. A vízügyesektől 45 ezer, a katasztrófavédelmi igazgatóságtól 4500 homokzsákot kaptunk a töltések megemelésére és bordázására.- A tartalékot töltésszakadás esetén lokalizációs nyúlgát formájában használtuk volna fel az épületek védelmére, szerencsére erre nem volt szükség – veszi át a szót Bakos Sándor jegyző. – Sajnos sokan nem értik meg, hogy az alacsonyan fekvő területekről addig nem tudjuk szivattyúzni a vizet, amíg vissza nem kerül a mederbe a folyó.Bujon, a Lónyai-főcsatorna partján Berecz László segédőr vezet körbe minket: – Jól bírják nyomást a töltések, egyelőre nincs komoly probléma. Április 1-jétől dolgozunk folyamatosan, 12 órás váltásban. A szivárgásokat, a töltésfelpuhulásokat kis zászlókkal jelzik, de a legsúlyosabb fokozatot jelentő piros zászlót egyelőre még nem raktunk ki. Rakamazon több mint húszezer zsákot használtak fel. – A termésből semmi nem maradt – töpreng hangosan Schmid Jakabné rakamazi lakos.- Nézze meg az Aranyos-árkot, a Gorkij utcát, az alacsonyan fekvő házak mellett félelmetes látványt kelt a folyó! – mondja Tirki Béláné.Minden rekord megdőlt- Januártól jogelődeink, a tűzoltóság és a polgári védelem minden feladatát megörököltük – kezdi lapunknak adott nyilatkozatát Istenes Sándor, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság vezetője. – Az árvízi katasztrófa idején a lakosság javainak védelmét elsősorban mi végezzük. A Fetivízig működési területén kívül hozzánk tartozik a Tivízig Tiszalöktől Tiszadobig tartó szakasza. Megyénkben 137 település közvetlenül árvízveszélyes, az erre vonatkozó kitelepítési, védelmi terveket már „békeidőben” kidolgozzuk. Veszély esetén a megyei védelmi bizottság dönt és engedélyezi a kitelepítést. Az elmúlt időszakokban a Tisza mellékfolyói – a Szamos, a Kraszna, a Túr és a Bodrog – minden eddiginél nagyobb mértékben áradtak. A Lónyai-főcsatorna elképesztő vízállással döntött rekordot.Istenes Sándor bízik abban, hogy a zöldár és a közeljövőben lehulló csapadék már nem ölt rendkívüli méreteket. Az elhúzódó terhelés a gátakat nagyon igénybe veszi, míg 1998-ban pár nap alatt levonult az árhullám, most már április 4-től folyamatos terhelés éri a töltéseket. Az elmúlt időszakban a polgári védelem közel 2500 munkatársa vett részt a védekező, illetve megelőző munkálatokban, és további 270 technikai eszköz segített minket. A legveszélyeztetettebb időszakban egyszerre 56 településről 60 ezer embert kellett volna kitelepíteni. Több mint 150 ezer homokzsákot osztottak ki, fáklyákból négyezer darabot, a fővárostól kapott kétezret pedig tartalékként alkalmazták. A legkritikusabb helyzet a Lónyai-főcsatorna mentén, a Tisza bal partján pedig Tiszaberceltől Tiszadobig alakult ki. A nagy terhelés miatt a Lónyai-főcsatorna mentén még most is veszélyben van 41 település, a műszaki védekezés itt még most is aktív. Jelenleg 500 ingatlant fertőtlenítenek, de a helyi hatóságok a Szolnok és Csongrád megyei védekezést is segítik.Balsán múlt szerdán vonult le az ár. Az amúgy is szegényes falura nehéz idők járnak. A Rákóczi utcán Tóth János és felesége a háza körül épített homokzsákokat pakolja. – Nézze meg a házunkat! – invitál otthonába.Lecsúszva a homokzsákokról szinte bokáig süllyedünk a levonult víz után felázott talajba. A ház falai repedezettek, a bútorokat összehúzták és megemelték, és nem tudják, hogy kiszárad-e valaha a fal.A szemben lakó Rozgonyi Györgyné, Lídia néni hálóingben siet elénk. – Nagyon szomorú ez nekünk – mondja sírva az idős aszszony. – Múlt hét vasárnap fél kettőkor kinéztem az ablakon, és száraznak tűnt az udvar – folytatja. – Hat előtt ébredtünk, és rémülten láttuk, hogy nem tudunk kimenni a házból, mindent körülvett a víz. A malacot és a harminc tyúkot még időben a szomszéd faluba vittük a lányomhoz.Tiszabercelen is rendkívüli készültségre volt szükség, a védekezés most is aktív. Csikós József tiszaberceli pedagógus úgy véli: a Tisza menti emberek megszokták a készültséget, hiszen az elmúlt két évben már harmadszor döntött rekordot a víz. Véleménye szerint az emberek csak találgatják a rendkívüli méretű áradások okait.A Bodrog partján még szomorúbb látvány fogad. Néhol csak csónakkal tudtak közlekedni. Olaszliszkára csak gumicsizmában lehet bejutni.A szomszédos Bodrog-parti Vámosújfaluban a múlt héten csak motorcsónakkal lehetett közlekedni. Itt 74 házat vett körül a víz, és 16 családot kellett kitelepíteni. A barátságos községben többnyire ismerősök és rokonok fogadták be őket. Egy négygyermekes fiatal özvegyasszony helyzetét nem tudták családon belül megoldani, a komfortosabbá tett általános iskolában, majd egy szolgálati lakásban sikerült átmenetileg elhelyezni. Sándor Endre református lelkész, polgármester leginkább konténerházakra számít. A posta épülete tönkrement, a postáskisasszony a zöldségesboltban pecsételi a leveleket, a polgármesteri hivatal ügyeit pedig az iskolában intézik. – Pápáról és Székesfehérvárról érkeztek különleges mentőcsoportok, öt utcába csak motorcsónakkal lehetett eljutni – mondja a polgármester. – A tyúkokat a padláson helyeztük el. Jelenleg a sátoraljaújhelyi tűzoltóság klóros vízzel tisztítja az utcákat, az udvarokat és a tereket a fertőzésveszély elkerülése miatt. Segélycsomagokat, többnyire ivóvizet és fertőtlenítőszert osztanak. Reménykednek abban, hogy hamarosan rendeződik a helyzetük.