Ámde nem. A „teremtés” ugyanis úgy megy, hogy a növénybe egy másik élőlény DNS-ét juttatják be, így aztán az egyed olyan tulajdonságokkal bír, amelyekkel úgy egyébként, természetes körülmények között akkor sem rendelkezne, ha megfeszül. Példának okáért olyan kukoricává serdül, ami képes a levelein rovarölő szert (!) termelni. Tényleg fantasztikus, hol tart ma már a tudomány, de mindeközben biztos, ami biztos, Ukrajnában olyan „növényvédő” szereket is alkalmaznak nyakló nélkül, ellenőrizetlenül, amelyeket az Európai Unióban már rég betiltottak, és legfeljebb illegális csempészáruként bukkanhatnak fel világvégi vegyesboltok homályos raktáraiban.

Aztán meg az van még, hogy ahová egyszer a GMO bekerül, ott olyan ökológiai szennyezést okoz, ami a jövőben lehetetlenné teszi a teljes GMO-mentességet. Ja, és persze ott megy a leginkább, ahol egyébként semmi szükség nem lenne rá, mint mondjuk Amerikában vagy Európán belül Spanyolországban. A kezdetekkor zászlóra tűzött Afrikában, a legszegényebb, időről időre éhínséggel sújtott területeken pedig szokás szerint minden maradt a régiben.

Lehet persze mondani, hogy nem vagyok agráripari szakember (tényleg nem vagyok), úgyhogy okoskodjak inkább a veteményesemben Rudolf Steiner, a fuldai zárda és Andrásfalvy Bertalan nyomdokain (szerény képeségeimmel ezen vagyok), beszélgessek a növényeimmel, illetve szedegessem egyesével a hosszú évek nyugalma után ismét előkerült krumplibogarakat és vadásszak a poloskákra, de ahhoz, hogy mindezek következményeit átlássuk, nem kell diploma. Ám hogy azért megtámasszam magam egy kicsit, nézzük, mit mondott a napokban egy interjúban Cseh Tibor András, a Magosz főtitkára, akit azért nehéz lenne azzal vádolni, hogy nem ért hozzá, valamint azzal, hogy nem áll két lábbal a realitás talaján.

Többek között ezt: „Nyugati óriáscégek az elmúlt években felvásárolták Ukrajna termőterületeinek nagy részét, és most olcsó, de rossz minőségű, sőt veszélyes élelmiszerekkel készülnek elárasztani az uniós piacot, ezért lobbiznak Von der Leyenéknél az ország EU-csatlakozásáért.” És így tovább, hosszan és okosan, a modern kori gyarmatosításról, míg végül összeáll a kép, miért is olyan fontos rátenni az ukránokra a gyorscsatlakozót.