Virág elvtársnak a végén még igaza lesz

Na ugye, megmondtam. Tudtam, hogy így lesz. Mármint hogy előbb vagy utóbb vissza fogjuk sírni Gyurcsány Ferencet. A magam részéről inkább előbb. Sőt még Virág elvtársnak is igaza lesz a végén, aki azt találta mondani Pelikánnak a villamoson, hogy vissza fogják még őt sírni.

Na nem pont a 2006-os rendőrattakot és nem is azt, hogy sikerült a csőd szélére kormányozni az országot, de a „hazudtunk reggel, délben és este” bevallása kimondottan bátor tett volt azokhoz képest, amikkel az új generációs frusztráltakból és régi, kipróbált betegekből összeragasztott Orbán-fóbiás szekta nap mint nap elkápráztatja a gyanútlan olvasót.

Mondjuk engem ritkábban, mert egészségi okokból nem vagyok hajlandó permanens érdeklődést tanúsítani irántuk, de néha azért belefutok a jóba. Úgy vagyok velük, mint a kattintásvadász címekkel: hamar kiigazodom rajtuk, mert tudom, hogy ha sátáni vihar közeleg, és az apokalipszis a küszöbön toporog, akkor az írás belsejében mindez lehetséges zivatarrá módosul.

De azért csak addig evett a fene, hogy rámozdultam egy jegyzetre, ami azt lengette be, hogy Orbán Viktor egyedül étkezett egy asztalnál a NATO-csúcsot követő fogadáson, amelyet a holland királyi pár adott az egybegyűlteknek. Holott ha valaki nem teljesen hülye, azonnal rájöhet, hogy a szerző hazudik, mint a vízfolyás, tekintve, hogy ilyen megkülönböztetés még akkor sem létezik a diplomáciában, ha esetleg nem kimondottan kedvelik az illetőt.

De ez még nem elég, más hasznos idióták átvették az anyagot, a büdös szájú, agyhalott nyuggersereg (ezek nem az én minősítéseim) meg úgy szórta széjjel a Facebookon, mintha nem lenne holnap, a hozzászólókból dőlt a káröröm és az agresszió, miközben természetesen úgy áradt a szeretet, hogy elkezdtem homokzsákokat tölteni.

Aztán persze kiderült, hogy Orbán Viktor többek között Ausztrália, Belgium, Montenegró és Portugália állam- és kormányfőinek társaságában költötte el vacsoráját. Tehát sem cselédasztal, sem macskaasztal, sem magányos estebéd. Egyébként a hír igaz, csak nem Szentpéterváron, hanem Moszkvában, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Ennyit a geopolitikai szakértésről. Meg a szakértelemről úgy általában. Meg még a diktatúráról, amelytől senyved a haza. Ahol persze minden további nélkül lehet pocskondiázni a miniszterelnököt, a családját és a követőit, és mindenki azt mond, amit akar, azt énekel, amit akar és ott és annyiszor gyülekezik, ahol és ahányszor csak szeretne.

Ja, majd elfelejtettem. Miután a macskaasztalról kiderült, hogy egy újabb ordas nagy hazugság, természetesen sehol egy árva bocs, esetleg bocsesz, netalántán bocsika. De ezzel még nem volt vége a megpróbáltatásaimnak. Nem szembejön egy fotó, amelyen egymás mellé montírozták Antall Józsefet és az ideiglenes megváltót? Ezen a ponton nehéz volt eldöntenem, hogy vinnyogjak vagy nyüszítsek. Tehát a néhai rendszerváltó miniszterelnököt, akiről azt az egyet még a legádázabb ellenségei sem tagadták, hogy talpig úriember volt, valamint egy durcás focistafeleséget. További tragikomikus adalék, hogy ez most felettébb tetszik mindazoknak, akik szünet nélkül ekézték Antallt, életében és halálában egyaránt. Mert minden mindegy, csak ne a Zorbán. Aztán majd lecseréljük az idegest valaki másra. Mert ez lehet a terv, ha van egyáltalán.

De könyörgök, kire? Elég rövidnek tűnik a kispad.

Aztán meg egész szép vonulás kerekedett a pride-ból, de valahogy az eredeti érintetteket mintha kifelejtették volna a megmozdulásból. Akadtak azért persze közülük is bőven, de a rájuk telepedők is bőven képviseltették magukat, nemzetközivé vált a világ. Ursula a háttérből mozgatta a sereget, viszont Magyarország elkötelezett barátja, Daniel Freund személyesen is megjelent valami korrupcióellenes izé élén, és Szabó Tímea adta alá a lovat.

Cseh Katalinnak is voltak momentumai, Pressman levelet írt Karácsonynak, Greta Thunberg ki nem hagyta volna a bulit, ha már Izraelből kivágták, mint macskát az asztaltól, és jöttek komcsik, antifák (ezúttal nem vertek félholtra senkit az öltözéke miatt), valamint ki tudja, még miféle szerzetek, büszkén és bátran, és ez nem kis merészség volt részükről. Mert egy diktatúrában könnyen megbokrosodhat a rendőrló, a lovasokról eltűnhet az azonosító szám, és esetleg úgy felhúzzák magukat, hogy fejmagasságban repül a gumilövedék és a könnygázgránát.