Az Oroszország által indított 2022-es támadás előtti időszakban Ukrajna mezőgazdasági exportja erősen korlátozott volt az Európai Unió felé. A 2014-ben aláírt társulási megállapodás alapján ugyan létrejött egy szabadkereskedelmi mechanizmus (DCFTA), de az csak 2016-tól lépett életbe, és működését szigorú kvóták, valamint magas vámok korlátozták. Az exportlehetőségek szűkek voltak: a legtöbb ukrán mezőgazdasági termék néhány hónap alatt elérte a kvótahatárt, onnantól kezdve jelentős vámterhek nehezítették az uniós piacra jutást. Ez azt jelentette, hogy bár formálisan létezett az együttműködés, a magas vámok miatt az ukrán termelők európai piachoz való hozzáférése korlátozott volt – idézi fel elemzésében az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány.

A fordulat 2022-ben következett be: az Oroszország által indított háború nyomán az EU ideiglenesen teljes vámmentességet és kvótamentességet biztosított Ukrajnának. Ez a döntés hirtelen és drasztikusan növelte meg az ukrán exportot az EU felé:
- 2021-ben az ukrán export 36 százaléka ment az EU-ba,
- 2022-ben már 55,5 százaléka,
- 2023-ban pedig 63 százalék.
Bizonyos mezőgazdasági termékek, például tojás, csirkehús vagy cukor esetén az EU-s behozatal többszörösére nőtt. Néhány zöldség és gyümölcs EU felé irányuló exportja elérte a teljes kivitel 95 százalékát.
Ennek azonban ára volt. A közép-európai országok, különösen Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Románia, de a nyugat-európai Franciaország vagy Belgium gazdái is jelentős veszteségeket szenvedtek el a hirtelen megugró és olcsó ukrán konkurencia miatt. Mindez gazdatüntetésekhez, határzárakhoz (a lengyel–ukrán határt a lengyel gazdák több hónapon át blokkolták) és végső soron a kedvezményes rendszer felülvizsgálatához vezetett.
Miért kell változtatni rajta?
A kvótamentes export nem vált fenntarthatóvá – sem gazdaságilag, sem politikailag. Az ukrán termelők versenyelőnye az, hogy alacsonyak a munkaerőköltségek és nagy agrárvállalkozások teszik ki a szektor többségét (amelyek nagyobbak az EU-s vetélytársainál). Ez komoly nyomást gyakorolt a kelet-közép-európai országok agrárszektorára. A tömeges ukrán mezőgazdasági import – különösen a „szenzitív” termékek esetében – ellehetetlenítette a helyi termelők piacait. Az is probléma a tagállamok számára, hogy az Ukrajnából származó gabonafélékkel kapcsolatban gyakran vetődnek fel minőségi és élelmiszer-biztonsági kérdések, mivel az Európai Bizottság nem kötelezte Ukrajnát azoknak a termelési szabályoknak a betartására, amelyek az uniós tagállamok számára kötelezőek.