Az Oroszország által indított 2022-es támadás előtti időszakban Ukrajna mezőgazdasági exportja erősen korlátozott volt az Európai Unió felé. A 2014-ben aláírt társulási megállapodás alapján ugyan létrejött egy szabadkereskedelmi mechanizmus (DCFTA), de az csak 2016-tól lépett életbe, és működését szigorú kvóták, valamint magas vámok korlátozták. Az exportlehetőségek szűkek voltak: a legtöbb ukrán mezőgazdasági termék néhány hónap alatt elérte a kvótahatárt, onnantól kezdve jelentős vámterhek nehezítették az uniós piacra jutást. Ez azt jelentette, hogy bár formálisan létezett az együttműködés, a magas vámok miatt az ukrán termelők európai piachoz való hozzáférése korlátozott volt – idézi fel elemzésében az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány.
A fordulat 2022-ben következett be: az Oroszország által indított háború nyomán az EU ideiglenesen teljes vámmentességet és kvótamentességet biztosított Ukrajnának. Ez a döntés hirtelen és drasztikusan növelte meg az ukrán exportot az EU felé:
- 2021-ben az ukrán export 36 százaléka ment az EU-ba,
- 2022-ben már 55,5 százaléka,
- 2023-ban pedig 63 százalék.
Bizonyos mezőgazdasági termékek, például tojás, csirkehús vagy cukor esetén az EU-s behozatal többszörösére nőtt. Néhány zöldség és gyümölcs EU felé irányuló exportja elérte a teljes kivitel 95 százalékát.
Ennek azonban ára volt. A közép-európai országok, különösen Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Románia, de a nyugat-európai Franciaország vagy Belgium gazdái is jelentős veszteségeket szenvedtek el a hirtelen megugró és olcsó ukrán konkurencia miatt. Mindez gazdatüntetésekhez, határzárakhoz (a lengyel–ukrán határt a lengyel gazdák több hónapon át blokkolták) és végső soron a kedvezményes rendszer felülvizsgálatához vezetett.
Miért kell változtatni rajta?
A kvótamentes export nem vált fenntarthatóvá – sem gazdaságilag, sem politikailag. Az ukrán termelők versenyelőnye az, hogy alacsonyak a munkaerőköltségek és nagy agrárvállalkozások teszik ki a szektor többségét (amelyek nagyobbak az EU-s vetélytársainál). Ez komoly nyomást gyakorolt a kelet-közép-európai országok agrárszektorára. A tömeges ukrán mezőgazdasági import – különösen a „szenzitív” termékek esetében – ellehetetlenítette a helyi termelők piacait. Az is probléma a tagállamok számára, hogy az Ukrajnából származó gabonafélékkel kapcsolatban gyakran vetődnek fel minőségi és élelmiszer-biztonsági kérdések, mivel az Európai Bizottság nem kötelezte Ukrajnát azoknak a termelési szabályoknak a betartására, amelyek az uniós tagállamok számára kötelezőek.
Egy másik tényező az EU-n belüli politikai nyomás. Franciaország, Magyarország és különösen Lengyelország következetesen ellenezte a preferenciális rendszer automatikus meghosszabbítását, így ezek az országok egyoldalúan vezették be az importkorlátozást néhány ukrán agrártermékre. Az Európai Bizottság egyensúlyozni próbált: nem akarta teljesen visszavonni a támogatást, ugyanakkor nem mehetett szembe tagállami érdekkel.
A gyakorlatban a korlátozás már létezett, de mivel az agrárpolitika bizottsági hatáskör, uniós szinten is meg kellett hozni a döntést.
Így született meg a kompromisszum: 2024-ben néhány érzékeny termékre kvótát és vámtarifát vezettek be. 2025. június 6-tól ez gyakorlatilag minden mezőgazdasági termékre kiterjedt. Az új szabályok ellen egyik tagállam sem lépett fel, így azok bevezetése már csak idő kérdése.
Formálisan nem kvótarendszer tér vissza, hanem egy új típusú szabályozás: ha az adott termék exportja meghaladja a 2022–2023-as átlagot, automatikusan vámot vezetnek be rá. Ez gyakorlatilag visszahozza a kvóták logikáját, csak más név alatt. A várakozások szerint ezek a kvóták csak az agrárszektort fogják érinteni, más szektorokat (például nehézipart) egyelőre nem.
Visszatért a protekcionizmus?
A 2025. június 6-i váltás súlyos következményekkel jár Ukrajna számára. Ukrajna már most az EU harmadik legnagyobb mezőgazdasági termékexportőre: az EU-ba áramló teljes agrárimport 8 százalékát teszik ki az ukrán termékek, ami 13 milliárd eurót jelent. 2024-ben Ukrajna részesedése még tovább nőtt 2023-hoz képest (+1,3 milliárd euró), amit a fent említett országok nehezményeztek.
A korlátozások nemcsak a volumenre, hanem a termékszerkezetre is hatással lesznek: a magasabb hozzáadott értékű termékeket – például tojástermékek, cukor, kukoricaliszt, napraforgóolaj – különösen érzékenyen érinti a vámteher. A 43 százalékos vámtarifa egyes feldolgozott termékeknél gyakorlatilag ellehetetleníti az uniós exportot. A becslések szerint emiatt az ukrán export már idén hárommilliárd eurós veszteséget fog szenvedni.
Az ukrán kormányzat várhatóan a nemzeti fizetőeszköz, a hrivnya leértékeléséhez nyúl majd, hogy ezzel támogassa az exportőröket. Az Ukrán Nemzeti Bank ugyan rendelkezik tartalékokkal, de a kereskedelmi mérleg már most is havi több milliárd dolláros hiányt mutat (2025 márciusában: –4 milliárd dollár), és az export visszaesése ezt tovább mélyíti. A devizabeáramlás csökkenése már rövid távon is érezhető lesz a bankközi piacon – az árfolyam-ingadozások és az infláció nyomást gyakorolhat az egész gazdaságra.
Ugyanakkor Ukrajna megkezdte az új piacok keresését. A 2025-ös év első öt hónapjában a cukorexport 17 százalékkal nőtt, különösen a Közel-Kelet és Afrika irányába. Törökország, Líbia, Srí Lanka vagy Szomália lehetnek új célpontok – de ezek a piacok alacsonyabb haszonkulcsot kínálnak, és a logisztikai költségek is jóval magasabbak, mint az EU esetében. A globális Dél lehet a jövő, de ott Ukrajna közvetlen versenytársa Oroszország, amely hasonló termékekkel és aktív állami támogatással van jelen.
Magyarország az ukrán mezőgazdaság „áttörésének” egyik legnagyobb vesztese volt. A szabad beáramlás olcsó, feldolgozatlan tömegtermékekkel árasztotta el a régiót, miközben a hazai gazdák a magasabb költségek és szigorúbb szabályozások miatt versenyhátrányba kerültek, ami miatt Magyarország 2023 áprilisában 25 termékre importtilalmat vezetett be.
A 2025. júniusi változások után a közép-európai országok fellélegezhetnek – a vámok visszatérése jelentősen mérsékli az ukrán nyomást, de nem oldja meg a strukturális problémákat. A közép-európai agrárium ugyanis továbbra is két fronton harcol:
- Verseny az olcsó ukrán tömegáruval.
- Alkalmazkodás a zöld EU-szabályozásokhoz (pl. Green Deal).
Most akkor jöhet Ukrajna vagy nem?
Az adott helyzet jól mutatja, hogy Ukrajna agráriparának uniós integrációja komoly nehézségekbe ütközik, amit az is alátámaszt, hogy a kvótarendszer visszaállítását egyik uniós tagállam sem vétózta meg. Ez a döntés annál is érdekesebb, mert bár az uniós tagállamok nagy többsége támogatja Ukrajna EU-csatlakozását, amikor a csatlakozás gyakorlati kérdésként merül fel – például vámmentesen bejöhetnének az ukrán mezőgazdasági termékek az európai piacra –, a tagállamok hevesen tiltakoznak.
És ilyenkor felmerül a kérdés: hogyan fog kinézni az integráció, ha már most, amikor a háború sújtotta Ukrajnában a termőföldek egyharmada vagy megszállás alatt van, vagy a front közelsége miatt nem művelhető, nem akarják beengedni a „mezőgazdasági unióba”? Akkor mi lesz, amikor Ukrajna újjáépül az agrárszektorával együtt? Hogyan fognak reagálni a tagállamok? Továbbra is erőteljesen fogják támogatni a csatlakozást a politikai nyilatkozatok szintjén?
