Hol vannak a képviselők? – kérdezi egymástól két honatya az emberi jogi bizottságban negyed tízkor. A huszonegy tagú testületből mindössze három honatya van jelen a kilenc órára öszszehívott ülésen. A tárgyalandó napirendi pont a bizottság fő profiljába vág: a téma az állampolgári jogok biztosainak beszámolója az alkotmányos alapjogok érvényesüléséről.Hol vannak? – firtatja feszengve néhány perc múlva ismét a bizottsági elnök képviselőtársára nézve, aki rögtön továbbítja a kérdést frakciója hivatalnokához. Izgatott szaladgálás, mobiltelefonok szapora nyomogatása jelzi, hogy mindenki mindent megtesz a bizottság határozatképességéért. Eközben az ombudsmanok le-föl sétálnak a folyosón. Pedig nem téblábolni jöttek, hanem beszámolni arról, milyen visszásságokat tapasztaltak a hatóságok részéről 1999-ben. Információ érkezik: a hiányzó képviselők ott sincsenek, ahol elvileg még lehetnének (mármint egy másik bizottság ülésén).Kilenc óra harminc perc. Már négy képviselő van jelen – messze még a határozatképesség. Tovább nyomogatják a mobilokat, hangpostáznak: „Kérlek, azonnal gyere, mert nem tudjuk elkezdeni az ülést...” A bizottsági elnök szégyenkezve mentegetőzik, az ombudsman toleránsan bólogat, hiszen sokat tapasztalt már országgyűlési biztosi munkája során. Például éppen a mostani beszámoló határozza meg a hatóságokra vonatkozóan a tisztességtelen eljárás fogalmát, amely egyebek között megállapítható az udvariasság elemi szabályainak megsértésekor.Kilenc óra negyvenöt. Lázasan nyomogatják a mobilokat. Meghozza eredményét az egyik hangpostázás, befut a válasz: a képviselő üzeni, ő nemcsak itt nincs, hanem ott sincs (a Parlamentben), ahol ugyanúgy ott kellene lennie, mint itt – mivel egy harmadik helyen kénytelen lenni. Le-föl sétálnak az ombudsmanok a folyosón. Jogszabály kötelezi őket a beszámoló évenkénti megtartására a törvényalkotók előtt. Megtennék ezt most is, szólnának nélkülözhetetlen jogállami szerepükről, arról, hogy az óriási erőkülönbség indokolja a hatóság-egyén kapcsolatában a külső ellenőrző intézmény működését. Mert kiszolgáltatott az állampolgár a hatalommal szemben. Például lehet várakoztatni...Kilenc óra ötvenöt perc. Kitartanak a biztosok, úgy tűnik, fontos számukra, hogy a képviselők tudomást szerezzenek arról, miként érvényesülnek Magyarországon az alkotmányos alapjogok. A többi között szembesülhetnének a honatyák azzal a tavalyi ombudsmani vizsgálattal, amely megállapította a hatóság jogsértését, amikor elkerülhető késedelmet okozott.Tíz óra. Befutott néhány helyettesítéssel fölhatalmazott képviselő, a határozatképesség megvan, a honatyák két kezüket tartják a magasba a szavazáskor, jelezve: képviselik a képviselőtársukat is. „De ki képviseli a választókat?” – hallatszik a suttogás a vendégek soraiból. Az ombudsmanok sorolják a vizsgálataikban feltárt alkotmányos sérelmeket, és megjegyzik: az országgyűlési biztosok hivatalának munkakörülményei méltatlanok, decemberben valószínűleg nem tudják kifizetni a villanyszámlát. Előzőleg a bizottság elnöke a napireni pont tárgyalását azzal kezdte: „Rendkívül szégyellem magam.” Érti mindenki, a honatyák „munkakörülményei” is emberpróbálók: el kell viselniük egymást.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
