Zlatko, a szupersztár

Hogy kicsoda ma Németország legnépszerűbbembere? Tévednek, ha arra gondolnak,hogy futballista vagy Forma-1-es világbajnok,ökölvívó vagy rocksztár. Német földön ma egymunka nélküli szerelő, egy kimondhatatlan nevű,macedón származású fiatalember, bizonyosZlatko Trpkowski az első számú kedvenc.Persze senki sem a nyelvtörő családi nevén szólítja őt. Ő egyszerűen csak Zlatko, a nép Sladdija. Az elképesztő sikersztori mögött egy jól kitalált televíziós műsor, a Big Brother áll, amelynek egyik szereplője minden németek Zlatkója. Egy április eleji vasárnap este 4,7 millió német tévénéző figyelte az RTL 2 esti műsorát. Ez a magánadó történetében kimagasló rekordnak számít.A német kereskedelmi televíziók versenyében eddig a második vonalban szerénykedő, kisebbik RTL-érdekeltség ezen az estén tarolt. A kiugróan magas nézettség egy „doku-soap”-nak, vagyis dokumentum-szappanoperának nevezett sorozat legnépszerűbb szereplőjének, Zlatko Trpkowskinak volt köszönhető. A 25 éves fiú médiatörténelmet írt azzal, hogy népszerűségében néhány hét alatt lekörözött szinte valamennyi német tévésztárt, mindazokat, akik talán évekig építették imázsukat, akikre márkamilliókat költöttek producereik, és akik évekig koptatták valamelyik neves egyetem vagy médiaintézet padjait: Zlatko tanulatlan, illetlenül viselkedő, egyszerű lélek, akit a németek milliói kedveltek meg, és mindezt a Big Brothernek köszönheti.A Big Brother, vagyis Nagy testvér címen futó műsor ötlete egy holland televíziós producercsalád, a De Mol család nevéhez fűződik. Vállalatuk, az Endemol az elmúlt években Európa egyik legnagyobb show-műsorgyártójává és licenctulajdonosává nőtte ki magát. A Big Brother eddigi sikereik megkoronázása, az utóbbi idők egyik legtöbbet vitatott, egyúttal legravaszabb és talán leghatásosabb műsora. Az ötlet látszólag egyszerű: tíz önként jelentkező fiatalember, öt fiú és öt lány arra vállalkozik, hogy konténerekből felépített és a külvilágtól hermetikusan elzárt (nincs telefon, újság, rádió, televízió) lakásban, 153 négyzetméternyi mesterséges élettérben megpróbál száz napig együtt élni. Az erre vállalkozók tudomásul veszik azt is, hogy szinte minden mozdulatukat televíziós kamerák figyelik. A házban felszerelt 28 kamera csak a vécére nem követheti őket. Ha a műsor ennyiből állna, akkor csupán a kukkolóknak lehetne érdekes, és néhány nap múlva unalomba fulladna. A Big Brother kiötlői azonban továbbmentek, és a hétköznapi lelki sztriptízből valóságos pszichogladiátor-játékot varázsoltak. Ehhez nem kellett más, csak annyi, hogy a konténerlakók közül a nézők telefonszavazataikkal kéthetente egyet-egyet kiejthetnek. A műsor készítői azzal tették még kacifántosabbá a dolgot, hogy a kiesésre maguk a játékosok jelölik ki társaikat. Az egyenkénti jelöléseket csak mi, tévénézők ismerhetjük meg, hiszen a lakóközösség tagjai az úgynevezett „beszélőszobában”, a többiek „háta mögött” tehetik meg javaslatukat. A száznapos kaland így kegyetlen pszichológiai túlélőversennyé alakul át, amelyben mindenki mindenki ellenfelévé, sőt ellenségévé válhat. A végén csak egy legény vagy leány marad talpon, aki azután 250 ezer német márkát (mintegy 30 millió forintnyi összeget) tehet zsebre.A német sajtó és a politikai élet már a műsorsorozat első napján nekiesett a Big Brothernek. Sokan kegyetlen emberkísérletnek nevezték a játékot, és a betiltását követelték. Az alkotóknak az ellenpropaganda is hasznot hozott, hiszen a felhajtással sikerült a végletekig csigázni a nézők érdeklődését. A tíz átlagember (Andrea, Despina, Jana, Kerstin, Manuela, Alex, John, Jürgen, Thomas és Zlatko) március elején bevonult a konténerbe, hogy híres legyen, és sok pénzt nyerjen. A jelentkezők nem is titkolták: a hírnév és a pénz vonzotta őket. A műsor készítői pedig láthatóan úgy válogatták össze az egymást korábban nem ismerő embereket, hogy közöttük szerelem, barátság, gyűlölet alakulhasson ki, hogy valóban olyannak tűnjön a nézők számára az egész, mintha az életet látnák.Persze ez koránt sincs így, hiszen egy nap eseményeit, vagyis a huszonnégy órás felvételdömpinget szerkesztett, vágott formában, napi 50 perces epizódokban sugározza a tévétársaság, így a szereplőkről kialakult kép sok szempontból a szerkesztői önkénytől függ. Ráadásul a szereplők kiválasztásánál is érezhető volt a kiszámítottság, hiszen a társaságban van színes bőrű, kelet-európai bevándorlók gyermeke, családos és egyedülálló, nőcsábász és visszahúzódó, bőbeszédű és hallgatag, művelt és műveletlen. Egyszóval, mintha egy pszichológuscsapat előre kiszámította volna, hogy kik szeretnek majd egymásba, kik intrikálnak, kik lesznek a mókamesterek, és kiből lehet sztárt csinálni, aki persze újabb nyereséget hoz majd a tévétársaságnak.A Big Brother sorozat először Hollandiában mutatkozott be, és a győztesből valódi nemzeti hős lett. Németországban azonban a show az előzetes várakozásokat is felülmúlta, és már az adássorozat félidejénél megszületett a német médiumok új üdvöskéje. Az RTL 2 szerkesztői állítják, előre tudták, hogy a legtöbb lehetőség Zlatkóban rejlik. Kicsoda is valójában Zlatko, és hogyan lett a német nyelvterület sztárja? A fiatalember macedón bevándorlók gyermeke. Bevallása szerint (és ezt testvére is megerősíti) életében egyetlen könyvet sem olvasott el. A sorozatban nap mint nap kiderült, hogy nem csupán az alapműveltsége hiányos, hanem az elemi illemszabályokat sem ismeri, vagy legalábbis képtelen alkalmazkodni hozzájuk. Sladdi (így becézik a barátai) étkezés közben az evőeszközökkel vakarózik, tisztítja a fülét. Nem szégyelli a többiek előtt az orrát túrni. Már az első napon kijelentette, hogy utálja a buzikat, majd az erről szóló beszélgetés közben megkérdezte, hogy mi a különbség a heteroszexuálisok és a homoszexuálisok között. A legnagyobbat azonban akkor „dobta”, amikor egy esti csevegés közben ártatlan arccal érdeklődött, hogy ki volt Shakespeare. És meglepődött, amikor kiderült, hogy az illető úr nem amerikai filmrendező, hanem angol író volt. Zlatko ezután rajongóitól megkapta a The Brain, azaz Az Agy becenevet is. A műveletlen, a világ dolgaiban tájékozatlan fiú mégis népszerű lett. Talán azért, mert nem taktikázott, nem akart másnak mutatkozni, mint aki, és nem intrikált. A német sajtót azóta „teleírták” a „médiaguruk”, szociálpszichológusok és publicisták. A kultúra, a hagyományos értékek halála – kiáltják az egyik táborban. Az új őszinteség, a plebejus naturalizmus, az „add és vállald önmagadat” életelvének diadala – állítják a másik táborban.Egy biztos: Zlatko, bár kiesett a versenyből, és nem nyerheti meg a főnyereményt, a negyedmillió márkát, mégis győzött. Azon az éjszakán, amikor el kellett hagynia a Köln-Hürth mellett felépített konténerlakást, ötezer, a nevét skandáló, őt éltető ember várta a kijáratnál. Rajongóinak többsége az ő arcképével díszített pólót viselt. Az egykor szerelőként, majd benzinkutasként dolgozó fiatalember másnaptól a német médiumok sztárja lett. Mindennap őt lehetett látni valamelyik csatornán. Aztán nem túl iskolázott énekhangjával lemezre énekelt egy neki írt, slágergyanús szerzeményt. Az RTL 2 már Zlatko önálló show-műsorának előkészületein dolgozik. Az új német hős barátai pedig egy internetes rajongói honlapot indítottak el. Beindult a nagy pénzgyártó gépezet. Német médiaszakértők szerint Zlatko piaci értéke (mert ilyen is van neki) jelenleg ötmillió márka. Aláírása ma többet ér, mint sok német válogatott focistáé vagy híres teniszezőé. Ezt 39 nap alatt érte el.Nem csak Zlatko járt jól. A Big Brother-cirkuszból sokan gazdagodnak meg. Az ötletgazda holland Endemol társaság 20 millió márkát kap az RTL 2-től. Ráadásul a sorozat szereplőivel kötött szerződés értelmében, amennyiben később bármilyen bevételre tesznek szert a sorozatnak köszönhetően, annak a fele is a hollandoké. A tévétársaság a sorozat promóciójára további 10 millió márkát áldozott. A tervezett összbevétel azonban várhatóan meghaladja majd az 50 milliót, így a tévé is zsebre tesz legalább 20 milliót. És ne feledkezzünk meg az internetes üzletről sem, hiszen a Big Brother-házban zajló eseményeket a világhálón egész nap nyomon lehet követni. Eddig több mint 100 milliószor kattintottak a sorozat honlapjára. És az őrület még nem ért véget, hiszen a 100 napnak majdnem a fele hátravan.Joggal vetődik fel a kérdés, vajon mi lesz Zlatko lakótársaival. A nézők ugyanis nemcsak megszerettek egyes szereplőket, de szinte hisztérikusan meg is gyűlöltek néhány más „konténerlakót”. Az egyik, azóta kiejtett lány, Manuela ellen (őt a németek többsége a fő intrikusnak tartotta) valóságos népi mozgalom indult. A „Manu, raus!”, vagyis „Manuela, takarodj!” olyan szlogen lett, mint nálunk volt a „Ruszkik, haza!” A sorozatnak tehát németek milliói lettek a rabjai, és mert azt hiszik, a való életet látják, a szereplők iránti érzelmeik is erőteljesebbek. Ám nem csupán a mindenki által megutált lánynak lesz nehéz visszatérnie a valóságba. Minél hosszabb időt tölt el egy játékos a külvilágtól elzárva, „mesterséges valóságban”, a kamerák, a Nagy testvér mindent figyelő szeme miatt állandó szereplési kényszerben, annál inkább torzulhat a személyisége. Néhány szereplőn máris látszik, hogy túl komolyan veszi az egészet. (Hárman már önként kiszálltak, helyettük újak érkeztek.) Ezek után meg lehet kockáztatni, hogy Zlatkónak szerencséje volt. Ő 39 nap alatt megcsinálta a szerencséjét, és meg tudta őrizni azt az őszinte, allűröktől mentes énjét, amellyel beszállt a játékba. Rá most leselkedik az igazi veszély, hiszen a sztárlétforma, amelybe belecsöppent, szerepjátszásra késztetheti. A show-business pedig már sok hozzá hasonló, „egyszerű”, őszinte embert darált be.