Mai ruhák népi hímzéssel

Új, méghozzá nem akármilyen stílussal gazdagodott a hazai divat: megjelent az S. E. Collection. Az angolos elnevezés magyar tervező munkáit takarja, egészen új divatkreátorét. Südy Erika a napokban lépett a nagyközönség elé első kollekciójával, s nagy esélye van rá, hogy nevét az egész világ hamarosan megismerje. Koncepciója ugyanis teljesen egyéni: a magyar népi hagyományokat használja fel a ruhák díszítéséhez.Südy Erika nagykövet férjével tizenegy évet töltött külföldön. Császári és királyi udvarokban is gyakran megfordult. A diplomáciai testület tagjai, a diplomatafeleségek társaságában szívesen viselt volna olyan ruhát, amely jelzi, hogy melyik országból jött. S amikor családjával hazatért, elhatározta, hogy valóra váltja álmát. Iparművészekkel és népművészekkel közösen olyan ruhákat kezdett tervezni, amelyek szabásvonala, díszítése a magyar népi hagyományokhoz nyúlik vissza, de alkalmazkodik a mai divathoz, s vonzó lehet a hazai és nemzetközi társaságban forgolódó, igényes hölgyek számára is.A Gundel étteremben a múlt héten tartott divatbemutatón az S. E. Collection márkanév jegyében huszonegy modell vonult fel. A közönség soraiban helyet foglaló Göncz Árpádné, a hazánkban akkreditált diplomaták és feleségük óriási tapsa arra enged következtetni, hogy a magyar vidékek gyönyörű hímzésmintái, csipkéi, rátétei ma is szemet gyönyörködtetőek egy női ruhán, s hogy a hölgyek tisztában vannak a valódi kézi munka értékeivel. A kollekcióban szereplő fehér és ekrüszínű nyári vászonruhák, a fehér pikóval díszített zöld ruha, a zsebén madeirahímzéssel ékes, finom gyöngyvászon kosztüm, a pruszlikot utánozó kosztümkabát nem csak elegáns darab: egyszerű szabásvonaluk, nemes anyaguk hihetetlen nyugalmat áraszt. Az estélyinek készült, földig érő, szürke bársonyruha ezüstszálas, kézi hímzéssel vagy a fekete selyemkabátka, hosszú, fekete, pliszírozott szoknyával olyan, mintha régi kép elevenedett volna meg.„Amatőrként fogtam hozzá az új stílus megteremtéséhez – mondta el Südy Erika. – A szerencsém olyan művészekkel hozott össze, akik vállalták velem a kísérletezést. Megpróbáljuk harmonikus egységbe fogni a tradíciót és a modern ízlést, hogy a világon talán egyedülállóan gazdag mintakincsünket, hímzéskultúránkat mindenki számára ismertebbé tegyük, és mai életformánkhoz igazítva átmentsük az utókornak.”